Természetesen én is nagyon örültem neki, hogy babája lesz, de ugyanakkor borzasztó is volt ez az egész, hiszen mi már két éve várunk a csodára és még mindig nem vagyok kismama.
Folyamatos kudarcok érnek bennünket (a sok negatív teszt ) és ennek ellenére mégis meg kell próbálnom "jóképet vágni" a másik sikeréhez. Nagyon-nagyon nehéz!!! Ezt csak az tudja, aki átéli.... Láttam, sőt kezemben tartottam az ultrahangos képet és közben kavargott bennem mindenféle gondolat. Ki kellett mennem a mosdóba (bár legszívesebben hazarohantam volna), mert sírhatnékom volt. El is ejtettem egy-két könnyet, de aztán sikerült magam annyira összeszedni, hogy a többiek elé tudjak állni.
És egész nap csak ez járt a fejemben... Csak az, hogy mindenkinek sikerül, még annak is, aki nem szeretné.... csak nekünk nem....
Hát... kellett néhány nap, hogy hozzászokjak a gondolathoz: nekünk még mindig nincs itt az idő!
Hát... kellett néhány nap, hogy hozzászokjak a gondolathoz: nekünk még mindig nincs itt az idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése