2009. augusztus 30.

Tényleg egyre korábban ébredünk... Ahogy korábban kidől esténként Máté, úgy korábban is kel minden reggel. Ma már 5-kor talpon voltam és adtam neki a reggelit. Ha így haladunk tovább, akkor hamarosan visszaállunk a hajnal 2 órai ébredésre.... :-o

Kaja után nem nagyon akart már aludni, ehelyett inkább csak nyöszörgött az ágyában.

Apa behozta közénk, ott csend volt egy ideig, mert azon gondolkodott Babó, hogy hol is van... Aztán közöttünk is elkezdte a nyöszörgését. Akkor oldalra fordítottam, magamhoz húztam és a buksiját simogatva beszunnyadt. Mivel Apa már úgy nem nagyon tud aludni, hogy Babó mellette van (biztos fél, hogy ráfekszik, vagy nem tudom, miért...), így fogtam Mátét és bepakoltam a saját helyére. Így azért sikerült még egy picikét aludnunk...

Délelőtt volt megint játék és kacagás + még egy 20-30 perces alvás is.

Megérkezett a tegnap óta várva várt kakkanat is!

Ebéd után (ami most véletlenül épp délben volt) kicsit játszott, forgolódott, fogdosta a játékokat Máté, majd ismét nagy segítséggel elaludt az ágyában. Nagyon sokat aludt (legalább is a délelőttihez képest), kb. másfél órán keresztül durmolt.

Kaja után jött Papa (biztos érzi, hogy jobban szoktatnia kell magát a gyerkőchöz...) és a kezébe is nyomtam!

Kitettük Babót a babakocsival a teraszra, mivel ma sem volt séta.

Megérkezett Mama is, elbeszélgettek egy kicsit.

Közben betoppantak Esztiék is, mert már hiányzott nekik a keresztfiuk... :-)

Miután mindenki elment, adtam Babónak enni. Ezután még volt egy kis énekóra és kacarászás is!

Fürdés után már alig bírtam felöltöztetni Mátét, mert már teljesen vége volt szegény Pöpikének. Már nagyon várta a vacsoráját! Épp hogy mindet megette, már csukódott is a szeme.

Mivel ilyenkor már semmiképp nincs büfi (hogy is lehetne, ha alszik...), néha még pár percet ott szoktam hagyni a karomban. Annyira nem vészesen kényelmetlen, mert mindig pólyára teszem, hogy könnyebb legyen tartani. Szóval amíg ott fekszik, addig csak nézem, ahogy alszik. Olyan édes, olyan szép, hogy nem győzök vele betelni! Amikor így nagyon belemerülök, akkor egyszer-egyszer előjön még mindig, hogy teljesen hihetetlen, hogy itt van, hogy Ő az én gyerekem, meg hogy milyen kicsi (na jó, elég nagy, de hozzám képest aprócska....), milyen kicsi kezei és ujjai vannak...... stb. :-)))

Szerintem holnap megint kicsivel korábban kelünk, mert már fél 9-kor szudított Máté....