Nem sokkal 5 után csukott szemmel nyöszörgött Máté az ágyában.
Teljesen keresztbe fordult és nem fért el. Visszafordítottam és utána aludt tovább...
Még az ágy is kicsi Máténak! Neki olyan ágyikóra lenne szüksége, aminek minden oldala egyforma hosszúságú vagy esetleg olyanra, ami kerek, hogy mindenféle fennakadás nélkül tudjon benne forgolódni...! :-o
Ezután már csak 7 körül ébredtünk.
Már reggeli előtt kakát kellett Máté alól kilapátolni! Jó nagy adagot... :-p
Reggeli után Pöpike játszott is, nyűgizett is, teázott is, aztán megkapta a tízóraiját (kb. 60 ml-t szopogatott be a tejcsiből...) és elaludt.
Valamivel több, mint 2 órát szundizott.
Ébredés után még játszottunk egy kicsit, aztán ebédre megkapta Babó a kekszes-piskótás tejpépet.
Délután felhívtam a doki nénit, hogy nagyon meg kellene most már hallgatni Máté tüdejét, mert Babó iszonyatos hangokat ad ki néha.
Eleinte teljesen biztos voltam benne, hogy ez egy újabb hepp nála, mint a krákogás volt (arról már leszokott...), de most ez a borzalmasan hangos levegővétel már a frászt hozta rám.
Eddig csak akkor csinálta, ha négykézláb rugózott és örömében vette olyan hangosan a levegőt. Tegnap este viszont már nagyon nyugodt, alvás előtti állapotban (a karjaimban) is kapkodta a levegőt. Persze amikor ijedtemben letettem a fölre, hogy kap-e levegőt, akkor ravaszul elmosolyogta magát (engem meg kerülgetett az infarktus).
Így aztán délután 3 körül (ahelyett, hogy Apa elé mentünk volna) jelenésünk volt a doki néninél.
Meghallgatta a doki néni Mátét mindenféle irányból és mondta, hogy semmi baja a gyerkőcnek. Nem sípol, nem hörög, tiszta a tüdeje és a sírása is normális (mivel végigordította Pöpike a vizsgálódást).
Megerősített a doki néni abban, hogy Máté csak szórakozik (az idegeimmel...)!
Kellett ez a hallgatózás ahhoz, hogy nyugodtabb legyek, bár még így is eléggé zavar az a szörnyű hang, amit Máté produkál.
Tuti, hogy direkt csinálja! Neki tetszik és tudja, hogy nekem nem...
Ha már ott voltunk a doki néninél, akkor megmérte Máténak a buksiját is.
Másfél hete voltunk a Ligában, ahol mondták, hogy zárt a kutacs (nem bírtuk ki 9-10 hónapos korig...). Mivel hamar bezáródott, most már tényleg figyelni kell a koponya méretét és alakját, nehogy baj legyen.
Rendben van Babó bukósisakja is, november 19-e óta nőtt másfél cm-t.
Jelenleg 44,5 cm Máté fejkörfogata.
Egyébként valamelyik nap próbálkoztam a méréssel én is, de nem tudtam pontosan, hogy hol kell vezetni a mérőszalagot (pedig annyiszor láthattam volna már a Ligában...!), ennek ellenére én is épp annyit mértem, mint a doki néni. Mégis csak jó helyre került az a mérőszalag...
A doki néni szerint látszik is a növekedés, de nekem annyira nem szembetűnő (biztos azért, mert mindennap látom)!
Miután hazaértünk, még egy kicsit játszottunk, majd megkapta Máté az uzsonnáját.
Kaja után elaludt Pöpike, de csak egy fél órát sikerült pihennie, ugyanis az a buta tejesautó kétszer is zenélt előttünk és felébresztette... :-s
Ezután jókedvű volt Babó és szépen játszadozott egyedül (!).
Hozzá sem kellett szólni, nem kellett vele foglalkozni, elég volt az, hogy ott ültünk a nappaliban (persze ha kitettük a lábunkat, akkor egyből tepert az ajtóhoz).
Azt hiszem, nagyon kell az az ajtórács, mert a jelenleg előtte levő akadályt már simán leküzdi!
Aztán elérkezett a kanalas kaja ideje és több, mint egy fél üveg almás-banános-csirkehúsos pürét belapátolt Máté.
Kaja után ismét jól eljátszott Babó.
Játék után mentünk pancsizni.
A nagy lubickolást egy nehézkes törölközés és öltözés követte, de miután összepakoltuk Mátét, már játszott is tovább...
Vacsira nem fogyott el egy egész adag tejcsi, mert Pöpike bealudt.
Nem tudtam zsákba zárni, mert amint leért Máté hátsója az ágyra, már el is fordult...
Egy fél órás alvás után felsírt Babó és egy ideig fognom kellett, hogy lenyugizzon.
Szerintem nem a foga, hanem inkább a pocija bántotta, mert nagyon húzta fel a lábait, szinte mászott rajtam...
Végül sikerült Máténak hamar visszaaludnia és a hálózsákot is használatba tudtuk venni (nem fordult el Babó, amikor betettem az ágyba)!
Ma délutántól egészen estig jókedvű volt Máté és elmaradtak a nyűgizések! Sokat játszott önállóan is, szépen el tudta magát foglalni... Ilyenkor nagyon jó gyerek!!! :-D
Csak azt nem tudom, miért nincs ez mindig így, mert akkor sokkal kipihentebb lennék én is... :-o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése