2010. március 14., vasárnap

2009. december 31.

Ma nagyon nehezen keltünk fel, igaz, későn is feküdtünk le...
Amíg Apa kivárta a sorát a boltban, addig én gyorsan kiporszívóztam mindenhol.
Épp végeztem a takarítással, amikor Apa beállított egy csokor virággal (nem felejtette el, hogy mi van ma)! :-D
Az óramutatók megkergülve köröztek és mire összekaptuk magunkat, addigra délután lett.
Elindultunk Rédére Mátéért.
Útba esett a potaláda... és lám, mily kedves a Mester Kiadó, megajándékozott egy Mozart cd-vel (na nem mintha nagy rajongó lennék, de talán Pöpikének jó lesz)! :-p
Amikor odaértünk, Mátét épp sírós kedvében találtuk... :-(
Egyébként ma fél 7 körül ébredt Máté és fél órás lustálkodás után megevett 150 ml tejcsit.
Ezután még szundított 3/4 órát, majd játszott Papával.
A következő kaja után (játszadozás közben) nyomott Pöpike egy kakát.
Nem sokkal később elaludt és durmolt másfél órát.
Ébredés után következett (volna) az ebéd, de mindenki csak zavarta Máté nyugalmát (Papát hívták telón, meg Erika is akkor esett be).
Csirkehúsos-karfiolos rizs lett volna a menü, de nem ette meg Máté, inkább csak sírt.
Na ekkor érkeztünk meg mi...
Mivel a püré már nem kellett, így csinált Mama tejcsit és abból benyomott Babó 120 ml-t.
Szerencsére a tejcsi elűzte Máté összes problémáját és jókedvre derült! :-)
Ezután következett a "nagyok" ebédje. :-p
Kaja után elérkezett az idő, hogy a már meglévő két X mellé felkarmoljam a harmadikat is és Mama elővarázsolta a gyorsan elkészített tortát (és a virágot)!



Ezután még kicsit játszott Máté, aztán összepakoltuk a cuccait és útnak eredtünk.
Pöpike elszunyált az autóban és pihengetett 20-30 percet.
Egyre nagyobb lett a köd, így néhol szinte csak lépésben haladtunk, de szerencsére épségben megérkeztünk a lőrinci Mamához.
Kipakoltuk Mátét a holmijaival együtt, egy kicsit még élveztük egymás közelségét (és begyűjtöttem még 1 csokor virágot), aztán Apával elindultunk haza.
A mai nap termése:


Itthon már csak egy dolgunk maradt: a kucut betolni a sütőbe (mert olyan ügyesek voltunk Apával, hogy a körete(ke)t már tegnap megcsináltuk) és kivenni a piát a hűtőből! :-)
Miután 4 órát melegedett a büdös disznaja a sütőben, nekiálltunk elpusztítani. :-p
Aztán forgó gyomorral és egyáltalán nem száraz torokkal kicsit megpihentünk.
Csendes lustizásunkból Papa telefonált fel minket, hogy vigyünk Nekik fejlámpát (egy közös ismerősnél bulizott, ahova éjfél után mi is terveztünk beköszönteni).
Fejlámpát...., éjfél előtt 40 perccel....! :-o
Hát, biztos nem látják a tüzijáték zsinórjait... :-D
Miután előkerült a lámpa, felöltöztünk és átballagtunk a szomszédos utcába "szilveszterezni"...
Hamarosan elérkezett az éjfél!
A Himnusz után benyomtuk a pezsgőt, aztán kivonultunk az utcára.
Volt egy fél órás durrogtatásuk, aminek a végén volt a legnagyobb bumma!
Akkora hatalmas volt, hogy talán olyat még sose láttam!
Fényes kupolaként tárult szét a fejünk fölött! Olyat szólt, hogy mindenki beleborzongott és a füstje még a 4. szomszédból is "folyt" kifelé...
A tüzijáték után még kicsit visszamnetünk dumcsizni, majd nem sokkal 2 óra után hazajöttünk.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése