2009. július 13.

Ma jól átvert a kicsi fiam! Fél 3-kor riasztott.

Annyira nem kiabált, csak nyöszörgött, de én keltem is, még mielőtt nagyobb lenne a hangja! Elkezdtem készíteni a kajcsit neki, de menetközben hallottam, hogy nagy a csend. Bekukkoltam a szobájába és láttam, hogy visszaaludt. Én meg ott tétováztam, hogy most akkor mi legyen: menjek én is vissza az ágyba és akkor kelünk majd pár perc múlva megint, vagy csináljam tovább a kaját, felkeltem Mátét alig mély álmából és akkor utána alszunk még 1-2 órát.

Annyira fáradt voltam, hogy az első variáció mellett döntöttem. Én már nem tudtam visszaaludni, mert mire már jó lett volna, addigra megint éhesnek érezte magát a kiskrapek! :-P

Délelőtt megint látogatóink voltak. Tele volt a poci, szundizott is egy fél órácskát Máté, így nem volt olyan rossz kedve (még vigyorgott is a csajoknak egy kicsit). Itt volt a másik Timi is, aki elhozta a másik Mátét is! :-D A két Máté között 6 hét a különbség. De mind a ketten jó súlyban vannak ám (csak a mi Máténk hosszabb...). A másik Máténak is zabálnivaló kis vaskos lábacskái és karjai vannak! :-P

Máté és Máté :-D :
(első ránézésre ki gondolná, hogy majdnem egy súlyban vannak.... :-O ;-))

Miután elmentek, megint jött a kajcsi. Sikerült a ciciből kipréselnem 1-2 kávéskanál tejcsit és örültem, hogy legalább ennyit is adhatok, de egyáltalán nem kell Máténak. Én nem tudom feladni ezt a tejcsis dolgot, pedig a fiamnak már nem csak a cici nem kell, de az sem, ami benne van (vagy inkább kellene lennie...). Megkapta azt a csekély mennyiséget cumisüvegből, de visszatolta az összeset, ráadásul még öklendezett is tőle. Azt hittem megfullad... Hiába minden, nem megy nekünk ez az anyatejes dolog! :-O :-(

Kaja után már megint csak nyűglődve tudott bealudni.
Délután kiballagtunk Apa elé, de lekéstük a buszt. Félúton összetalálkoztunk Apával, így nem volt teljes a sétánk...
Ezután már estig csak a nyűglődés volt. Csak ettünk, ittunk, sírtunk... :-S
Ez megint a "sehogy se jó" délután volt.
A fürdés jól ment, azt hiszem, hozzászokott Babó a vízhez. Törölgetés közben észrevettem, hogy kifakadt neki a BCG-je! :-)
Miután felöltöztettem, kicsit megpihent, de Apa tüsszentett egy párat és szegény gyerkőc úgy megijedt, hogy alig lehetett megvigasztalni.... Volt ám sírás-rívás!!! :-O
Vacsinál Máté már megint bekómázott állapotban volt, ami annyira nem gond, mert ilyenkor szépen, lassan eszik. Közben Apa megint megijesztette a gyerkőcöt..., úgy becspta -véletlenül- a bejárati ajtót, hogy megint összerezzent Babó. Jó, bevallom, délelőtt én is megijesztettem véletlenül, de még én is megijedtem: lepakoltam a ruhaszárítóról, összecsuktam és nekitámasztottam a radiátornak. Az a szerencsétlen szárító elcsúszott a kövön és olyat szólt, hogy csak na. Szegény Matyónak van már néhány rossz emléke, lesz miről rosszat álmodnia... :-O
Fél 10-től alszik a drágám, a kaját is félbehagyta....