2010. március 13., szombat

2009. június 20-21.

Szombaton is elég korán keltünk. Ez már így marad... legalább is egy időre.
A két kajcsi közötti idő néha jobban telik, néha rosszabbul. A vízzel továbbra is akdnak problémák. A víz 10 próbálkozás közül 1-2-szer nagyon csúszik, de a többi esetben kifelé jobban jön, mint befelé...
Délután Máté el-elszundizott, vagy "játszadozott-beszélgetett", én meg Spock-ot olvasgattam (mégpedig azt, amiből én is "nevelődtem...- 1980-as kiadás és mindössze 82 Ft volt ;-) ).
Megvolt az első baleset, amit én okoztam a gyereknek, de Ő segített hozzá...
Pelenkázás után, ahogy patentoltam össze a rugiját, véletlenül összecsíptem a bőrét is a combiján. Annyira rugdosott, hogy a patent közé került a lába... :-( Addig olyan szépen elbeszélgettünk (mostanában szeret a pelenkázón dumcsizni), de hirtelen sírás lett a vége.
Úgy sajnáltam, mert abba sem akarta hagyni.
Egy idő után rájöttem, hogy már nem is a lába miatt sír, hanem kaja kellene a pocijába... Annyira sajnáltam, hogy majdnem vele bőgtem, erre jól átvágta a fejemet, mert már nem is fájt neki a lába...
Este 10-től alvás volt egészen hajnali 3 óráig.
Sikerült 4-re elaltatnom, nekem meg nem igazán sikerült magamat álomba ringatni. Nem sokkal később (5 előtt) már megint nyöszörgött kicsi Máté, de éhes nem igazán volt. Ilyenkor szokott csak úgy szenvedni, meg nyomni a kakát, meg ilyesmi.
Vasárnap délelőtt Apával volt, engem meg hagytak kicsit pihenni. Miután felkeltem, még fáradtabbnak éreztem magam, mintha 5-6 órától talpon lennék... :-O
Azt hiszem, ezek a kisebb pihengetések egy idő után nem sokat érnek... Majd amikor egy egész napra le lehet adni a gyerkőcöt a zaciba (nagyszülőkhöz ;-) ), akkor biztos jobban leszek én is. Na de a nagyszülőket is tanítani kell még. Biztos nem esik jól nekik, hogy mi tanítjuk őket, na de csak eltelt már 30 év azóta, hogy ők gyereket neveltek, ráadásul a pelenkázás sem ugyanaz. Múltkor Mama úgy feltette a pelust a gyerekre, hogy mikor kibontottam, teljesen félre volt az egész. Bár az igaz, hogy sokszor nem egyszerű ráadni a pelust Matyira, mert annyira tud kapálózni, meg felhúzza úgy a lábait, mint aki még mindig a pociban van. Sőt, úgy sem könnyítik meg Mamáék a saját dolgukat, ha egyszerre ketten is akarják csinálni Papával... :-O
Mindig fürdés után mérünk súlyt (már ha nem felejtjük el) és ma 4,87 kg volt Máté.
Lassan elérjük az 5kg-ot. Lehet, hogy már ott tartanánk, ha nem lennénk "fogyókúrára" fogva... ;-)
Ismét termeltünk 2 kakás pelust! Remélhetőleg örökölte és mindig jó lesz majd az anyagcseréje ;-) :-) :-D !!!!
Máté látása egyre csak tisztul. Olyan szépen elnézelődik néha. Van neki egy bocija (még én kaptam, most ő megörökölte) és azt nagyon szereti nézegetni. Azt hiszem, azt a bocit szereti a legjobban. A fekete-fehér emberi arccal már nem sokat érünk el, az már nem köti le a figyelmét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése