Reggel 5-től 7-ig ingáztam a két szoba között.
Máté ki sem nyitotta a szemeit, úgy nyöszörgött. Teát is adtam neki, de valahogy nem akart csendben maradni.
Aztán végül csak abbahagyta és aludtunk még 1 órácskát.
Megkapta a reggelijét 8 körül, de megint alig volt éhes...
Reggelente csak fél adagokat képes begyűrni! :-o
Tejcsi után játszottunk a szivacson, kakált egyet, majd elérkezett a teázás ideje.
Tea után még játszott egy kicsit, meg nyűgizett is, aztán rátört Babóra az álmosság.
Már megint nem tudott elaludni, pedig már mindenfélével próbáltam rajta segíteni...
Aztán betettem az ágyába, kicsit simiztem a buksiját, cumit tettem a szájába és a kezébe adtam a nyuszikáját is.
Hosszas nyűgizés után sikeresen beájult.
Valamivel több, mint 1 órát aludt Máté és sírva ébredt.
Miután lenyugizott, kicsit még játszottunk, aztán megcsináltam neki a tejcsijét.
Ezután nagyon jókedvű volt, szinte az egész nappalit "bejárta", sikítozott egy keveset és jól eljátszogatott.
A nagy öröm nem tartott sokáig, mert megint megkezdődött a nyűgi... :-(
Pöpike csak ordított, meg ordított...
Több, mint 1 órán keresztül próbáltam kitalálni, hogy mi lehet Máténak a problémája, de nem jöttem rá.
Kicseréltem a pelusát, adtam neki teát, próbáltam vele játszani, csináltam neki kaját, énekelgettem, cipeltem, hátha aludni akar, de semmi nem segített rajta!
Talán fájt valamije??? A hasa biztos nem, mert nem voltak hasfájásra utaló jelek...
Vagy a foga??? Az nem csak akkor fáj, amikor áttöri az ínyt, hanem addig szenvedteti áldozatát, amíg ki nem bújik teljesen???
Már ott tartottam, hogy vele együtt ordítok, mert teljesen megtépázta az idegeimet.
Na igen..., hát az enyémek sincsenek ám kötélből...! :-o
Aztán megmagyaráztam Babónak, hogy nem szabad ilyet csinálni, ne ordítson csak azért, mert olyan kedve van, hiszen ez nekem nagyon nem jó!
Miután megértette, mit mondtam neki, csendben is maradt! :-)
Úgy látszik, hallgat a szép szóra... :-D
Ezután felöltöztettem, hordozóba tettem és kikocsikáztunk Apa elé.
Amíg vártuk Apát, addig simiztem a kezét.... Pöpike rám vigyorgott és elaludt.
Az a mosoly biztosan azt jelentette, hogy nem haragszik rám azért, amiért felvilágosítottam! :-)
Miután hazaértünk, Babó nem ébredt fel, le kellet róla hámozni a meleg cuccost.
Összesen majdnem másfél órát aludt, de csak azért annyit, mert kaja miatt fel kellett már kelteni...
Nem tetszett neki az ébresztés, de gyorsan mosolygósra vette a figurát! :-)
Azt hittem, nem is fog Máté enni, mert eléggé tiltakozott, de aztán csak megette majdnem az egész adagot.
Kaja után lekerült a szivacsára és nagyon jól érezte magát!
Elkezdte bontani a "szőnyegét", körbecipelte az egész szobán a szivacs-lovat, forgolódott össze-vissza és labdáztunk is egy jót! :-)
Van egy rakat játék körülötte, mégis a számítógépnél levő forgószéket szereti a legjobban! Egyszerűen nem tud róla leakadni... :-o
Aztán készített egy újabb adag kakát, ami félig-meddig hígabb volt (még mindig a fogak?)...
Peluscsere után levadászta a Tigrist!
Apával mászásra biztattuk Babót... :-))
A bébitornázó a szivacs egyik szélén volt, Máté pedig a másik szélén. Ütögettem neki a játékokat és nagyon mondtuk, hogy menjen érte.
Máté ment is volna, ha tudna mászni, de így is megtett mindent annak érdekében, hogy eljusson a kalimpálós játékáig. Hol rugózott (és mérgeskedett, hogy nem halad...) hol pedig húzta magát a karjával! Nagy kiabálások-nyögések közepette és teljesen leizzadva elérte, amit akart! Miután odaért, Babó fölé tettem a játékot és gőzerővel csapkodta! :-)
Ezután még játszott egy kicsit, aztán megkapta a tegnapi gesztenyepüré másik felét.
Úgy tűnik, hogy már nem elég egy fél üveg kaja, még ráküldött Máté 90 ml tejcsit is... :-o
Kaja végére azt hittem beájul, de ahogy feltettem büfizni, már kiáltott is jókedvében egy nagyot és vigyorgott! :-)
Még volt egy kis játék a szivacson, aztán mentünk pancsolni. Babó csak úgy trónolt a "fotelban"! :-D
Nem is olyan vészes így fürdetni, előre emeli Ő szépen a fejét, hogy azt is meg tudjam neki mosni... :-p
Fürdés után már elfogyott a jókedv, kezdett Máté nyűgösödni...
Már alvásra készen volt, de enni még nem lehetett, így kissé türelmetlenül játszadozva húztuk ki kajáig.
Aztán megkapta Babó a tejcsijét és félkómásan majdnem mindet be is szopogatta, majd a végefelé hirtelen kipattant a szeme és elkezdett örülni.
Járkáltunk, amíg a büfire vártunk...
Mivel az álommanó csak nem akart megérkezni, betettem Mátét az ágyába.
Cumit nyomtam a szájába, kezébe adtam a nyusziját és egy rövid ideig simiztem a buksiját.
Még egy kicsit tombolt, de a szemei már csak résnyire voltak nyitva.
Végül nagy nehezen, hasra fordulva elaludt....
Húúú, hogy hogyan szorult ebbe a gyerkőcbe ennyi energia...!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése