Nem sokkal 6 után ébredtünk.
Egy kakás csomag eltávolítása után megkapta Máté a reggelijét.
Kaja után jókedvű volt, játszott, dumcsizott, fújta a nyálát.
A következő kaja után beugrott Papa és egy kicsit lefoglalta Mátét.
Miután Papa hazament, hamarosan rájött Babóra a nyűgi! Egy idő után viszont már nem csak egyszerű nyűgiről volt szó... Hisztizett, ordított, ahogy csak bírt, csapkodta magát a földhöz (kezét-lábát egyszerre...)!
Úgy sírt, mint akinek fáj valami. Pukik jöttek- mentek, gondoltam a hasa fáj, ezért bepróbálkoztam a hordozóval. Néhány percig jó is volt ott Pöpikének, de aztán megint rázendített, így kivettem onnan.
Teljesen mindegy volt, hogy fogom a sejhajt, vagy ágyba teszem, vagy esetleg a földre, egyre csak sírt... :-(
Aztán megint betettem Mátét a hordozóba és másfél órás szenvedés után végre el is aludt.
Szundított 1 órát, aztán csendben kérte a tejcsijét.
Félálomban megette az egészet, aztán vissza is aludt.
Betettem Babót az ágyába, amíg összeszedegettem mindent és előkészítettem a taxiját.
Kb. 20 perces szunya után kivettem Mátét az ágyából, jól beöltöztettem, de még akkor sem volt képes felébredni.
Ezután beraktam a babakocsiba és kimentünk Apa elé.
Oda- és visszafelé is durmolt!
Amikor hazaértünk, felébredt, pedig már azon gondolkodtunk, hogy felcipeljük a lépcsőn...
Összesen 2 órát aludt Máté, ami éppenséggel már rá is fért!
Pöpike a következő kajáig jókedvű volt.
Voltak pukik is és egy adag kaka megint.
Megitta az összes tejcsit és kaja után még játszadozott egy kicsit. :-)
Aztán megint megkezdte a nyűglődést... :-((
Megmutatta Apának is, hogy mennyire ordított délelőtt!
Egy ideig fogtam Mátét, járkáltam vele, mert már megint csak ordított és ordított!
Sírt egy nagyot, aztán pár másodperc csend következett, majd megint fájdalmas sírás. Ezeket ismételgette, akárcsak délelőtt.
Úgy döntöttünk Apával, hogy beiktatunk még egy kaját, hátha éhes (bár csak 2 óra telt el az előző kaja óta...).
Valószínűleg éhes volt Pöpike! A tejcsit szépen, csendben megette (vagy inkább megitta...) és teli pocival elaludt.
Kissé olyan "deja vu"-érzésem támadt.... Teljesen olyan volt ez az egész, mint Máté újszülött korában, amikor állandóan éhes volt. Mert akkor is ugye elméletileg elég volt neki a tejcsi, de gyakorlatilag meg nagyon nem és ordított 2 hétig. Mi meg azt hittük, fáj a hasa... :-o
Lehet, hogy megemelkedett Máté étvágya?
De hát ez is elég képtelenség, mert már kaja után nem sokkal kezdődik nála ez a furcsa, újfajta viselkedés...
Vagy esetleg nem válik be a Milupa "tapadósabb" tápszere és bántja a pociját?
Vagy a foga miatt ilyen Babó?
Vagy egyszerűen csak megváltozott és kész?
Hát... nem tudom! Ember legyen a talpán, aki ezt kitalálja...! :-o
Fürdés előtt már épp kezdtünk volna hangosabban mocorogni, amikor egy fél órás alvás után Máté magától felébredt.
A pancsi nagyon jól ment, csak úgy csapkodta a lábát a vízbe.
Ezután megkapta Babó a vacsiját és nem aludt el! :-o
Kaja után letettem a szivacsára, ahol játék közben nyomott egy újabb adag kakát. :-S
A kiságyban is produkált Pöpike mindenfélét. Az egyik pillanatban álmosan nyűglődött, a másikban pedig örült hangosan és forgolódott.
Játszott/szenvedett még egy jó ideig, mire megkörnyékezte az álommanó...
Este 10 után elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése