Miután helyrepakoltam, 7-kor megkapta a reggelit és utána gyorsan összeszedtem magunkat.
Elindultunk a doki nénihez a beutalóért, mivel tegnap nem volt ott az orvosunk, amikor megnézték Babó szemét.
Korán indultunk, bár ennek ellenére azt hittem, hogy már tömeg lesz a váróban.
És nem voltak sokan, mi voltunk a másodikok...
Megpróbálkoztam a bekopogással, hogy ne várjuk meg a népet, mert mindig összeszed Máté valamit, amikor orvoshoz kell menni, de nem nyitott ajtót senki. Úgy gondoltam, hogy szólok az asszisztensnek, hogy majd írják meg a beutalót és rendelés végén visszamegyünk érte, vagy ha jön hazafelé az asszisztens, akkor be is dobhatja a postaládába (mert itt lakik majdnem mellettünk), de ez most nem volt nyerő gondolat, így muszáj volt megvárni a doki nénit. Közben jöttek szépen sorban a betegek, én meg csak hátráltam Mátéval, nehogy még betegebb legyen, mint amilyen! Már így is náthás kicsit.
Aztán sorra kerültünk... És már kész volt minden papírunk! Azt mondta a doki néni, hogy már tegnap megvolt a beutaló és mondta is a szemésznek, hogy majd adja ide nekünk, de elfelejtette. Azért még le kellett vetkőztetni Mátét, megint meghallgatta a doki néni. Szednünk kell az Abroxolt, a Cebiont és még írt fel Fenistil-cseppeket.
A doki néni próbálta hívni a Heim Pál neurológusát, de még nem volt bent a doktornő, így megállapodtunk abban, hogy ha tud nekünk időpontot kérni, akkor rámcsörög, hogy mikor vihetjük Babót.
Hazarohantunk, aztán egy kis alvás és egy kis játék után következett a következő kaja.
Közben szólt a doki néni, hogy megvan az időpont és hétfőn délután vihetjük Máté a vizsgálatra.
Ezután kimentünk a busz elé, mert vártunk egy babalátogatót. A busz hamarabb megérkezett, mint ahogy mi odaértünk, de azért sikeresen nem kerültük el egymást a vendégünkkel.
Kapott Máté ajándékot: hosszú ujjú body-t (!) és fini kajákat. Most már van mit kóstolgatni Babónak!!! :-)
Délután kikísértük a vendégünket a buszhoz. Hazafelé nagyon hosszú volt az út (legalábbis időben volt hosszú). Azt hiszem, négyszer álltunk meg pletyizni, mindig jött szembe ismerős... Már Apa is elhúzott mellettünk egyszer kocsival. Gondoltam, kellene már sietni, mert még a végén lemaradunk a délutáni programunkról. Amikor hazaértünk, Apa már majdnem elindult a tóhoz, de gyorsan visszafordítottam, bepakoltunk néhány dolgot Pöpikének és együtt mentünk a tóhoz.
Máté elaludt a kocsiban. Miután felébredt, ki kellett cserélni a pelust, mert menetközben jól bekakált. Ezután megetettem és nem sokkal ezután megérkezett a Búvár Benő is. :-)
A tavasszal bevitetett bólyát más helyre kellett tetetni, mert Papának nem volt jó ott, ahol volt. Pöpikével végignéztük a nagy harcot a bólyával. Tavasszal is ott voltunk, amikor jött a búvár, de akkor Máté még a pociban kuksolt.
Ezután elindultunk haza és a kocsiban megint elaludt Babó.
Itthon ébredés után lefoglalta magát a játékaival.
A következő kaja nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, alig evett Máté valamit...
A kaja kevés volt, viszont a játék annál több!
Vacsi után elaludt Máté és nem volt sírás...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése