Azért egy idő után nagy nehezen beájult és még én is visszadőltem az ágyba. Apa meg felkelt....
Aludtam még 1 órácskát, aztán megint etetni kellett Mátét. Közben Apa eltávolította Babó alól a kakát! :-)
Kaja után Máté nagyon igényelte a vele való foglalkozást, egyszerűen nem lehetett magára hagyni. Pedig nagyon készülődnünk kellett volna már... Egy kis hancúrozás és egy kis tea után elszunnyadt.
Én meg pörögtem, hogy el tudjunk időben indulni Pestre.
Reggeliztünk, vasaltam, felöltöztünk, összepakoltam a pelenkázótáskás cuccot, aztán kivetem Mátét a helyéről és átöltöztettem. Miután mindennel elkészültünk, el is indultunk (igaz, 20 perccel később a tervezettnél...).
Akkora volt a forgalom és annyi béna autós szerencsétlenkedett előttünk, hogy azt hittük, nem érünk oda délután 1-re a kórházba. Az is biztos, hogy legközelebb az autópályát válasszuk...
Szerencsére időben ott voltunk, 12:59-kor sikerült is bejelentkeznünk a földszinten.
Felküldtek az 1. emeletre az ideggyógyászatra. Egy ideig vártunk, aztán amikor kijött egy asszisztens, akkor szólt, hogy aki minket vár doktornő, az a másik épület 2. emeletén van és oda kell átmennünk.
Átballagtunk a 'C' épületbe, de a doktornőre várni kellett, mert épp nagyvizit volt.
Ezalatt az idő alatt azon gondolkodtunk, hogy megetessük-e Mátét, vagy sem, mert nem evett már 4 órája, de nem is volt éhes. Na meg persze azért sem tudtuk eldönteni a kaja-kérdést, mert nem tudtuk, hogy a doktornő mennyire forgatja meg Babót (mert akkor ugye kijön a kajcsi).
Végül is elkezdtünk etetni, de Máténak nem kellett a kaja. Mire produkált Babó egy pici büfit, addigra megérkezett doktornő és mondta, hogy menjünk vele a főorvosi szobába.
Le kellett Mátét vetkőztetni, csak a pelus maradt rajta.
Közben a doktornő kérdezgetett: volt-e idegrendszeri betegség a családban, sima szülésem volt-e, időre született-e Máté, meg ilyenek.
Aztán a doktornő elkezdett foglalkozni Babóval. Megnézte Máté szemét, merre hogyan figyel. Megállapította, hogy a gyerkőc képtelen felfelé nézni, ezért feszíti magát hátra. Egyértelmű a nystagmus (szemtekerezgés) is. Ezen kívül semmi kórosat nem vett észre, de átküldött minket a szemészetre.
A szemészeten sem ültünk sokat. Babó épp teázgatott, amikor már szóltak is, hogy mehetünk be. Belevilágított a szemész Máté szemébe, utána meg jól belenyúlt (közben persze lefogták)! Szegénykém úgy ordított, mint akit gyilkolnak. Nem csoda, teljesen benne volt a doktornő keze Babó szemében... Ez kegyetlenség volt!!!
A szemész nem talált eltérést, rendben van Máté szeme. Azt mondta, hogy ez a szemrezgés valószínűleg neurológiai eredetű lehet. Egyébként kancsalságra, vagy bármi más rendellenességre csak 1 éves kor körül derülhet fény, így akkor vissza kell majd menni.
A negatív szemészeti eredményünkkel és ordító kisfiunkkal visszaballagtunk a neurológiára.
Azt mondta a doktornő, hogy nagyon jó, hogy rendben van a gyerkőc szeme és azért az is pozitív, hogy ügyes Máté és jól fejlődik, de komolyabb vizsgálatra kell mennünk. Mivel a kutacs már elég szűkös (1x1 cm-es), így nem oldható meg minden egy fejultrahanggal, ráadásul az nem elég alapos, ezért mindenképpen szükség van az MRI-re, hogy kizárható legyen bármilyen agytörzsi elváltozás. Lehet élni egy kis szemmozgással és felfelénézési képtelenséggel, de mélyebbre kell kicsit ásni, nehogy valami gond legyen Máté buksijában...
Megkaptuk a beutalót az MRI-re.
Október 28-án menni kell az altatóorvoshoz, 30-án reggel pedig a Szent István kórházba a vizsgálatra. A vizsgálat előtt 6 órával se inni, se enni nem kaphat Máté. Azért kell altatni, mert Ő még nem tud egyhelyben maradni és abban a ketyerében nem szabad mozogni.
Ezután Máté megette a maradék kajáját és elindultunk haza. Közben meg csak zakatolt a fejem...
Itthon az volt az első, hogy megvizsgáljam Máté felfelénézési képtelenségét! Szerintünk néz Ő felfelé, de egy határon túl már emeli felfelé-hátrafelé a fejét. Én sem tudok a hátam mögé nézni csak a szemgolyóm forgatásával... Elhangzott még a kórházban az is, hogy nem a tárgyakra néz, hanem melléjük. Ebben is kételkednék, mert konkrétan a tárgyakra néz (és nyúl utánuk és megfogja...).
Még 1 hónap van hátra a vizsgálatig, addig biztos megöl az ideg! De ha az nem is, akkor tuti néhány kilóval könnyebb leszek október végére. Szerintem MRI után én is kérek a háziorvosomtól egy ideggyógyi beutalót...
Kaja után benyűgösödött Máté. Épp itt volt Mama, aki nagy sokára elrázta a popóját és amikor azt hittük, hogy ez most reggelig tartó alvás lesz, már fel is ébredt. Nem pihent többet egy 1/4 óránál és sírva ébredt. Szinte egész nap nem aludt semmit Babó. Valószínűleg a nagy sírás oka ez az egész napos tortúra, ráadásul még meg is kínozták a szemészeten... Egy babát biztos megvisel egy ilyen nap! Még minket, felnőtteket is...
A fürdés tetszett neki, öltözésnél már vegyes érzelmeket mutatott (nevetgélt is, de azért be-benyűgizett).
Vacsi közben elkezdtek ragadni a pillái... Örültem, hogy végre alvás lesz, mert Apával mi is kicsinálódtunk rendesen a mai nap folyamán, de ahogy kihúztam a cumit Máté szájából, teljesen felébredt! Rám mosolygott és elkezdett borzasztóan örülni. Le kellett tennem a játszószőnyegre. Eltelt 1 óra, de Babó nem volt álmos. Kapott egy kis teát, amitől ismét elkezdtek záródni a szemei. Be is próbálkoztam azzal, hogy leteszem a helyére, de akkor megint felébredt és vigyorgott. Akkor már nem vettem ki, ott hagytam az ágyában, amíg elmosogattam.
Egy ideig még eldumcsizott magában, aztán rátalált a nagyujjára és elaludt.
Én nagyon nehezen tudtam elaludni, egyfolytában járt az agyam mindenfélén...
Aztán amikor már alig tudtam magamról, Máté rázendített (1 óra alvás után). Nem lehetett visszasimogatni, ki kellett vennem. Néhány percig járkáltam vele, aztán elszunnyadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése