Ma reggel 6-kor ébredt Máté, de szerintem nem magától, hanem Apa segítette hozzá, amikor kiment budira...
Teát ugyan ivott Pöpike, de visszaaludni már nem akart, így bevittem magammal a hálóba és kicsit még pihengettünk (már amennyire ezt Máté hagyta).
Reggelit csak fél 8 körül kapott Máté és így be is húzta a 200 ml tejcsit.
Kaja után játszott és közben nyomott egy adag kakát (pelusban maradósat).
Bugyicsere után folytatta a játékot és közben adtam neki gyümipürét.
Nem tudom, mi lett Pöpikével, de olyan élvezettel ette az alma-körtét, mint még soha! Szinte nyalta a száját és el volt ájulva, hogy "hű, ez milyen finom", pedig nem először adtam neki ilyet...
Be is túrt egy egész pohárkával belőle! :-)
Gyümi után folytatódott a móka, de időközönként rájött Mátéra a dilihopp!
Sajna ha nem sétálgathat, akkor bizony a lábai közé csücsülve veregeti a fenekét a földhöz és sír! Azt hiszem, ez már tényleg hiszti... :-o
Egyszer-kétszer sétáltam vele pár kört a szobában, de nem lesz ez így jó! Pedig milyen boldog olyankor! Felnéz rám és mosolyog nagyokat!!! :-D
Egyébként nem olyan régen még semmi vágyat nem mutatott a járás iránt, de pár napja olyan mehetnéke lett, hogy alig lehet visszatartani. Ha én úgy gondolom, hogy elég már a lépegetésből és el akarom engedni a kezét (pl. az ágynál), akkor szorítja az ujjamat és húzza, hogy menjünk már tovább...
Aztán kajaidő lett (és kibírt Máté 4 órát!).
Bevágott Pöpike 220 ml tejcsit és el is aludt.
Ma nem kisértük ki Apát a buszhoz, mert Máté nem volt sétakész...
Másfél óra szunya után felébredt, de akkor Apa már a buszon csücsült.
Ébredés után még egy kicsit játszottunk és volt egy kis rinya is, aztán felöltöztünk és mentünk levegőzni.
Elgurultunk a fodrászhoz időpontot kérni, mert már nem látok ki a búrámból és a pulikutyák is irigykednek (bár tépi a fiam a frizkómat, mégis csak kell egy "szakember").
Mivel a Liga előtt mentünk el, visszafelé betértünk oda is egy kis infóért.
Máté nem sétálgathat a segítségemmel, mert árt a gerincének, meg a csípőjének, meg ilyesmi.
Ha már segítség nélkül elindul, akkor mehet, de addig (akár hónapokig?) marad a segget földhözverős hiszti... :-s
Hazafelé már elég nyugtalan volt Máté. Csúszott a kajaidő a séta miatt, ezért toltam Pöpikét hazafelé, mint egy félőrült.
Itthon ledobáltam a ruháit, Máté pedig a járókába került, amíg összedobtam a tejcsijét.
Érdekes, a járókában minden búját-bánatát elfelejtette, pedig majd' kiköptem a tüdőmet, annyira siettem vele haza...
"Bocsi a lótifutiért Anya, szégyellem magam...!" :-p
Lehet, hogy útközben nem is a korgó gyomra kényszerítette nyafogásra, hanem az, hogy nem látott ki a taxiból...
Amikor felültetem, akkor elalszik, amikor meg fektetve közlekedünk, akkor meg ébren van és nézelődne.
Állíthattam volna a háttámlán, de mivel fektetve vittem Mátét, bundazsába tettem, azon meg nincs lyuk, hogy átférjen rajta a biztosnsági öv...
Amíg a kaját csináltam, addig Pöpike szépen eljátszadozott a vau-vauval, ráadásul mindkét lábát előre nyújtva üldögélt.
Csak megtanul már rendesen ülni! :-p
Ezután megevett Máté 220 ml tejcsit és játszott egy nagyot.
Közben kimentünk a konyhába, elmosogattam a tejes cuccait, majd dobtam én is egy kis kaját az ürességtől kongó berendezésembe.
Ezalatt Máté nagyon jól elszórakoztatta magát a rácsai között! :-)
Miután visszatértünk a nappaliba, már nem sokáig volt jókedve Máténak.
Becsapott a mennykő és ugyanazt játszottuk el, amit tegnap délután.
Sírt Pöpike, szenvedett, de nem akart/nem tudott elaludni. Elalvási nehézségei vannak, egyszerűen képtelen elszunnyadni kaja nélkül, bármennyire is álmos...
Teljesen tehetetlen voltam, mert akárhogy is szerettem volna neki segíteni, nem használt semmi! :-(
Addig nyüszített, amíg meg nem csináltam neki a tejcsit (fél órával hamarabb, mint "kellett" volna) és azzal (180 ml) el is aludt.
Csak 45-50 percet szunyált Máté és sírva ébredt.
Egy ideig sírós volt a hangulat, valószínűleg fájt Pöpikének a pocija. :-(
Aztán a tigrissel sikerült levennem Mátét a lábáról és játszottunk egyet (közben pedig pukizott néhányat).
Ezután a kedvenc könyvével folytatta a mókázást és nagyokat dumált közben (persze még mindig "értelmes" szavak nélkül).
Én meg csak ültem ott az ágynál a földön és gyönyörködtem a gyerekemben! :-)
Miután kibámészkodtam magam, mentünk peluscserére.
Nagyon jókedvű Máté mostanában a pelenkázón... Dobálja a lábát, amit persze én jól megrágcsálok, simogatok, puszilgatok, csiklandozok és ennek nagyon örül! :-)
Nem sokkal ezután elérkezett a vacsiidő, megevett Máté 190 ml tejcsit és nem aludt el!
Próbáltam altatni, egyik-szobából a másikba járkáltunk, de sokáig csak nézelődött.
Aztán ráhajtotta a fejét a vállamra, én simogattam a buksiját, Pöpike meg csukott szemmel birizgálta az én hajamat.
Közben még harapott egyet-kettőt a pulcsimba, de csak úgy gyengéden, meg sem éreztem.
Biztos így akarta a tudtomra adni, hogy "Anya, szeretlek!"... :-)
Miután elaludt, betettem az ágyába, becsuktam az ajtaját és jól megpakoltam a kandallót, hogy reggelre ne faggyunk meg.
Már majdnem átléptem a nappali küszöbét, amikor Máté rázendített.
Mivel visszaaltatnom nem sikerült, így letettem játszani... :-s
Sokkal jobb kedve volt ezután Pöpikének, mint egész nap összesen!
Nagyon sokat játszott önállóan és nagyon vidáman...
Borzasztóan fáradtak voltunk (Apa is hazaért közben), de öröm volt nézni, ahogy Máté "pörgött"!
Játék közben kapott kamilla-golyókat, majd fél 1-kor megkapta a tejcsijét, megevett 200 ml-t és elaludt.
Tegnap 5 étkezés volt, de ma úgy gondolta Máté, hogy mégis csak marad a 6 kajánál (pedig szerintem az 5 is elég volt és elég jól aludt utána...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése