Éjszaka és kora reggel többször felébredt Máté, de néhány nyöszörgés után vissza is aludt.
Kb. 8 körül keltem fel és épp játszott az ágyában (ilyesmi már nagyon régen történt!)...
Megcsináltam neki a kaját és 130 ml tejcsit megevett.
Ezután játszott egy nagyot, majd kevés teával bealudt.
Szunyált 1 órát és kissé sírósan ébredt...
A következő kaja is elég gyengére sikeredett, csak 110 ml tejcsit pusztított el Pöpike.
Kaja után megcélozta az ágyat és pakolt!
Játék közben elkezdtünk öltözködni, készülve ezzel a sétánkra.
Sajna Apa délutános műszakkal kezdte meg ezt az évet, így kikísértük a buszhoz.
Máté félúton elszunnyadt...
Elég lassan bandukoltunk hazafelé a jeges úton és még pletyizni is megálltunk, így aludt 40 percet.
Miután hazaértünk, megkapta a tejcsijét (180 ml).
Kaja után játszadozott Pöpike és nyomott egy óriási kakát!
Nagyon nehéz pelenkát cserélni Máténak és mától egyedül kell megküzdenem vele. :-(
Nem volt egyszerű, de csak sikerült!
Ezután még játszott egy kicsit, aztán nyűgös lett.
A következő kaja (190 ml tejcsi) után elaludt Máté, de csak egy fél órát pihengetett és sírva ébredt.
Egy ideig még nem volt túl vidám (szerintem a hasa fájt), sokat nyűgösködött....
Próbáltam tornásztatni, de az nem nagy sikert aratott nála, mindig hasra is vágta közben magát Pöpike.
Aztán jól feltettem a vállamra (mint az első hónapokban), hátha az segít, de hát Ő már elég nagy ahhoz...
Sokra azzal sem mentem (büfi-szempontból), viszont jó lett a kedve!
Miután rendbejött Máté pocija, játszott kajáig.
Már oldalra fordulva is egyre többet játszik! :-)
Máté játszik...
Most már el lehet mondani Mátéról, hogy mászik (a kúszást nagyon keveset használja már)!
A kanalas kaja sárgarépás-rizses borjúhús volt, ami túlzottan nem nyerte el a tetszését, de azért több, mint a felét megette.
Kaja után borzasztó nagy volt az öröm!
Akkorát játszottunk a földön, hogy még a ház is belerengett!!! :-D
Tepertünk ezerrel egymás után, bírkóztunk (és persze Máté nyert, miután kitépte az összes hajszálamat és jól összecsipkedett mindenhol).
Kaptam sok puszit is (6-fogasat!)! :-p
Egy idő után már hozzá sem kellett érnem Mátéhoz, hogy megcsiklandozzam, nevetett magától is! ;-)
Ezután megkapta Máté a vacsiját (180 ml tejcsi) és hipp-hopp elaludt (10-kor).
A magány nem Máténak való! Egyszerűen nem bír ki nélkülem többet 2-3 percnél... Itt most nem is az én személyem a fontos, az a lényeg, hogy legyen vele valaki!
Mivel Apa már dolgozik és kettecskén vagyunk itthon, muszáj úgy megoldanom a kajakészítést, hogy beteszem Pöpikét az ágyába (nem szeretném, ha addig is összetörné magát) és odapakolok mellé egy halom játékot.
Néhány pillanatig eljátszik, aztán rázendít. Én meg csak reménykedek, hogy lecsendesedik, de Máté csak egyre jobban ordít!
Azt mondják, szoktassam hozzá, hogy "bezárom" a kiságyba, de nem lehet! Nem hagyja abba a kiabálást, amíg oda nem megyek, ráadásul annyira ordít, hogy teljesen beleizzad!
Vajon meddig képes egy anya ilyen szívszaggató üvöltést hallgatni? Mert én nem sokáig...!
Vannak nyugisabb bébik és vannak Máté-félék. Ez van! Kinek mi jutott... :-p
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése