2010. március 31.

Éjjel negyed 1-kor felébredt Máté és teával aludt vissza.

Ezt megismételtük reggel 6 körül, mjad szunyáltunk még fél 9-ig.

Reggelire benyomott Máté 210 ml tejcsit, aztán vidáman, jókedvűen játszadozott.

Egy idő után kezdett elfáradni és jött a rinya...

A bömbölés lehetőséget adott arra, hogy észrevegyek egy véresen lifegő akármit Pöpike szájában. A jobb alsó őrlőfog helyén nagyon duzzadt volt az ínye, de fogacskát nem éreztem (bele kellett nyúlnom a szájába...). Elég puha volt az a kiálló valami, fog hiányában csak az ínyéből lehetett egy darabka.

Érdekes, hogy az embernek először a legbonyolultabb dolgok jutnak az eszébe: én már fogorvoshoz akartam vinni Mátét.

Apa mondta, hogy el kellene mennünk a doki nénihez, majd Ő jobban körülnéz odabent...

Gyorsan összekaptam magunkat, aztán elrohantunk a rendelőbe.

Amíg várakoztunk, addig elég sokat szenvedtünk! Máté azért, mert nem mászhatott a koszos padlón, nyugton maradni meg ugye nem bírt, én pedig azért, mert alig bírtam a gyerkőccel!

Végül 1 óra várakozás után bemehettünk a doki nénihez.

Elég nehezen jutott be Máté szájába a pálcikával és még Őt is megtévesztette a látvány. Először azt mondta, hogy "mi baj lenne, jönnek a fogak. Itt is, ott is"! Persze Máté végigordította a macerálást...

Aztán ahogy jobban piszkálódott a doki néni, rájött, hogy nem tört még ki fogacska, csak Máténak sérült az ínye!

Nem csoda, hiszen mindig mindent alaposan megrág, ami csak a kezébe kerül!!!

A doki néni lefertőtlenítette a sebes területet és mondta, hogy nincs vele egyéb teendő, helyre fog az jönni magától.

Azt hiszem, most már csak és kizárólag a legpuhább játékok kerülhetnek Máté kosarába...

Máté már elég nyafi volt, így miután hazaértünk, kapott tejcsit és 220 ml után teljesen be is ájult.

Aludt Pöpike 2 órát, aztán dumálgatva vidáman játszadozott. :-)

Az ebéd kanalas kaja lett volna (zöldség borjúhússal, krumplival), de Máté teljes mértékben visszautasította! :-s

Mivel a pürét sehogy sem bírtam beletömni, kapott tejcsit, amiből 180 ml-t evett meg.

Kaja után játszottunk egy keveset, majd elmentünk sétálni.

Céltalanul kószáltunk, amikor eszembe jutott, hogy akár meg is látogathatnánk Papát.

Elgurultunk hozzá, de csak amolyan villámlátogatás volt az egész, ugyanis se víz, se kaja nem volt nálunk, hogy ott maradjunk.

Pöpöst ki sem vettem a babakocsiból, mert attól tartottam, hogy nem tudom visszaültetni... :-p

Egy kis beszélgetés után elindultunk haza.

Uzsonnára Máté tejpépet kapott, amit mind fel is falt! :-D

Ezt követően sokat játszottunk, egy kicsit tévéztünk is, a vacsival pedig nem győztem várni.

Máté nagyon elemében volt, nem akart álmosodni-éhesedni...

Átöltöztettem Mátét pizsibe, aztán vártam...

Este 10-kor adtam Pöpikének tejcsit, de akkor meg már úgy beájult, hogy 140 ml-nél nem volt hajlandó többet megenni.

Aludt Máté fél órát, aztán felsírt, de szerencsére mindenféle segítség nélkül vissza tudtam még altatni.

Sajnos nem tartott sokáig az örömöm, mert 20 perc múlva ismét bömbölt.., és teljesen felébredt! :-o

Egész este próbáltam Máté szájába kukkolni és nekem nagyon nem tetszik az ínye!

Csak tudnám, hogy fog az ott helyrejönni, ha Pöpös egyfolytában rág!?

Ma nem volt kaka!!! :-o