Éjszaka fél 2 körül ébredtünk és elég nehezen ment a visszaaltatás, de egy kis teával sikerült álomba szenderülnie Máténak.
Ezután reggel 6-kor volt riadó és már egyáltalán nem volt álmos Pöpike, viszont nyűgösségből nem volt hiány! :-s
Játék és kompozás után megevett Máté 220 ml tejcsit, aztán vártunk a kakára.
Hamarosan meg is érkezett a cucc és miután eltávolítottam a szaros pelust Kakamatyi feneke alól, elkezdtünk készülődni a Ligába!
Szerencsére nem volt tolongás, épp jókor érkeztünk...
Máté súlya 9110 gramm (hát csak átléptük már azt a bűvös 9-est!), a hossza 75 cm, a fej- és mellkörfogat pedig változatlan (na de ugye mindenki másképp mér...).
Azt mondta Erika védőnéni, hogy egyáltalán nem kell aggódnom, ha nem hízik "sokat" a gyerkőc (végre valaki, aki így gondolja!) ugyanis Máté súlya és hossza 1 éves kornak megfelelő, és mivel rengeteget mozognak ebben az időszakban a babák, le is dolgozzák, amit megesznek.
Kérdezte, hogy átfordul-e már Máté, vagy kúszik-e, én meg jót mosolyogtam...
Persze, hát honnan is tudhatná, hol tartunk, hiszen nem Ő a hozzánk tartozó védőnő.
Mondtam, hogy olyasmin már régen túl vagyunk, Máté már széktologatással közlekedik.
Nem volt elég Erika néninek, hogy (szerinte) Máté milyen nagy, a mozgásfejlődésén kikerekedtek a szemei! :-p
Én úgy gondolom (de ugye nem vagyok se orvos, se védőnő...), hogy Pöpike nincs nagyon előre, se lemaradva, a nagy átlag ugyanígy fejlődik, sőt... (és szerintem nagyon kevesen lehetnek azok, akik ennyi idősen kevesebb mozgásformát ismernek...).
Miután végeztünk a méréssel, mondta Mariann védőnéni, hogy ha nem muszáj, ne menjünk vissza délben a doki nénihez, mert valószínűleg tömeg lesz (csak az Ő körzetéből 8 oltás...stb), de megbeszéltük, hogy majd felballagunk és meglátjuk, maradunk-e...
Ezután hazajöttünk és Máté már nagyon álmosodott.
Megevett majd' egy üveg alma-málna gyümölcsöt, ivott rá 1 dl teát és beájult!
Kicsivel több, mint 1 órát aludt Máté, aztán hancúrozott egyet az ágyában, majd kompozott néhány percet.
Móka után kapott Pöpike kaját (sütőtök marhahússal), de csak kb. 3/4 adag ment le a torkán, az is elég nyögvenyelősen (biztos a sok gyümi miatt).
Miután megtelt a pocak, felöltöztünk, kikísértük Apát a buszhoz, aztán mentünk tovább a Ligába.
Nem voltak sokan, így kivártuk a sorunkat és kb. 1 óra elteltével be is jutottunk.
Máté jól érezte magát, nem volt vele különösebb probléma.
Jól tűrte a vizsgálódást, csak az nem tetszett neki, amikor a hátán kellett feküdnie.
Ezután megmutatta, hogy Ő már mennyire tud tapsolni és véletlenül még egy pápázás-féleséget is produkált (hiába, hogy tudott integetni, a tapsolás miatt mostanában nem nagyon rázza a kezét).
A doki néni azt mondta, hogy 2-3 hét múlva gyönyörködnének Pöpikében újra, de én úgy gondolom, hogy ha nincs különösebb aggodalmam, akkor maradunk a havi 1 látogatásnál (azért már csak nem olyan picike Máté!)...
Amint végeztünk, mentünk is öltözni, de ott már kezdett borulni a bili!
Hazafelé gyorsan el is aludt Máté a taxiban és szunyált 1 órát.
Ébredés után egy kicsit játszottunk, aztán csináltam Máténak "gyors" kaját, mert majd' éhen halt!
Megevett 190 ml tejcsit, aztán játszott!
Próbálom tanítani Máténak a simogatást. Egy kicsit "megsimizte" a tigrist, aztán továbbállt...
Máté próbálkozik a könyv lapozásával...
A nagy hempergés után gondoltam egy nagyot és átugrottunk Edináéhoz.
Elég nehezen jutottam erre a döntésre, mert a Ligás napokon örülök, ha hazakeveredünk és utána már nem sok kedvem van újra útnak eredni, de mivel Máténak jókedve volt, összecuccoltam és elindultunk...
Eltöltöttünk Edináéknál bő 2 órát és Máté mindvégig jó kisfiú volt!
...a képeket még várjuk! :-)
Az uzsiját vendégségben kapta meg, ami 180 ml tejcsi volt. Odival együtt kajáltak, csak Odi nem tejcsit kapott! :-p
Sokat tepert Máté..., azt hiszem, Odi is elfáradt, de ami biztos, hogy Pöpike a végére majdnem teljesen kipurcant! :-)
A fáradtságtól elkezdett Máté bömbölni és végigordította az utat, amíg haza nem értünk (még szerencse, hogy csak néhány 10 méterre lakunk tőlük...!).
Itthon csináltam Máténak teát (valószínűleg szomjas is volt, ugyanis a víz nem csúszott...), csipegettünk egy kis zsömlét, kompoztunk és kicsit játszottunk is.
Ezekkel az apró dolgokkal úgy elszaladt az idő, hogy (egy kevés nyűgivel) kibírta Máté várni a vacsorát.
Este 9-kor megevett 200 ml tejcsit és hipp-hopp beájult!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése