2010. április 27.

Éjfélkor Máté felsírt, de néhány perces ölelgetés után vissza is tudtam altatni.

Kb. negyed órával később 1-2 percig halkan, gyengén sírdogált álmában, majd miután ezt abbahagyta, egy ideig hüppögött is.

Egy kicsit simogattam a hátát, a kezét, az arcát és mire visszabújtam az ágyba, Máté is elcsendesedett!

Szegénykém biztosan valami rosszat álmodott... :-(

Reggel 6-kor ébredt Máté, ivott egy kevés teát, majd nagy nehezen vissza is szundított és már csak fél 8-kor dobta ki az ágy.

A reggeli vajas kenyér volt (párizsival és sajttal).

Nem sokat hagyott a kajából, kb. negyed szeletet, de a sajt szerintem elég laktató harapnivaló!

Kaja után felöltöztünk és beugrottunk Hatvanba, mert már itt volt az ideje, hogy rendes cipő legyen Máté lábán!

Sajnos nem találtunk megfelelő lábbelit, mert ami hosszban jó lett volna, az a lábfején szűkös volt és ami a lábfején lett volna jó, az meg csak nagy méretben volt.

Több boltot nem volt időnk körbejárni, mert amikor Apa délutános, akkor itthon alig van valamire ideje! :-s

Épp indultunk már haza, amikor Máté megkezdte a rinyálását.

Éhesedett is és álmosodott is, majdnem beájult a kocsiban...

Kapott tejcsit, de nem volt neki elég a szokásos adag, így Apának gyorsan csinálni kellett még egy kis utánpótlást.

Összesen kb. 300-320 ml tápszert tömött magába Babóca és jóllakottan szunyált 35-40 percet.

Ébredés után összekaptuk magunkat és kikísértük Apát a buszhoz.

Ezt a dzsungelharcos kalapot is ma kapta Pöpike,

de nagyon nehezen tűri meg a kobakján! :-p

Ezután még tettünk egy kört a parkban, majd hazaballagtunk.

Máté ügyesen, nyugodtan eljátszadozott ebédig, de már álmosodott.

Csináltam neki tejcsit, megevett 250 ml-t és el is aludt!

Szundikált Pöpike 20 percet, aztán felsírt. Hiába járkáltam vele, vagy ringattam, nem sokat ért, de végül teával még beájult 10 percre, majd jött az újabb sírás.

Miután lenyugodott Máté, játszottunk, aztán teljesen kezelhetetlenné vált.

Olyan hiszti-rohamai voltak, hogy nem tudtam vele mit csinálni..., teljesen tönkretette az idegrendszeremet!

Felöltöztünk és kimentünk egy sétára...

A babakocsiban nagyon jól viselkedett Pöpike, mint akit teljesen kicseréltek!

Beszélgetett a virágoknak, nézelődött, bohóckodott.

A jókedvének itthon az etetőszék vetett véget, alig bírtam beleültetni!

Uzsonnára megevett Máté egy nagy adag almás-mandarinos-pulykahusis pürét.

Kaja után játszadozott, sokat labdázott, zenélgetett és dumálgatott.

Kaka is volt, ráadásul nem gyurmás (végre már!)!

A fürdés gyors volt és jó, az öltözködés eleje nehézkes, de aztán már ment simán.

Pancsolás után még volt egy kis csendes-nyugis játék, majd fél 10-kor megevett Máté 250 ml tejcsit és elaludt.

Kb. 40 percet szunyált Pöpike, aztán felsírt. Nagyon forgolódott rajtam, alig bírtam tartani, így bevonultunk a hálóba és öszzeölelkezve ledőltünk az ágyra. Persze nem sokat ért, mert alig akarta abbahagyni a kiabálást...

Szerintem fájt a pocakja, mert a légbuborékok erősen távoztak a rendszeréből!

Aztán 3/4 11-kor elcsendesedett Máté, elaludt és visszavittem az ágyába.

Ma nem ivott olyan sokat Pöpös! Fele annyi folyadék sem csúszott le neki, mint amennyi tegnap...