2010. április 9.

A mai éjszakánk hasonlóképp alakult, mint az előző...

Máté 1 órát szunyált az ágyában, aztán elkezdett "fuldokolni" és sírni. Ezután mellettem pihengetett, néha bealudt, néha köhögött-öklendezett és többször sírt.

Ez ment éjjel 2-ig, amikor kapott egy adag Nurofent (mert valamije fájt nagyon - vagy a torka, vagy a füle...).

Miután csillapodott a fájdalma, el is szunyókált szépen, de azért voltak sírdogálások reggelig.

Ma is 9 körül keltünk fel és a reggeli nagyon nem esett jól Máténak.

A gyógyszeres adagot simán benyelte, de a többivel már szenvedtünk... Azért sikerült összesen 100 ml tejcsit megitatnom vele!

A tízórai nem kellett Máténak, csak pár kanál vadast evett (marhával, rizzsel), de annak a felét is visszaöklendezte. :-s

Pedig szereti a vadast és meg is akarta enni, de valószínűleg a torokfájása nem engedte.

Délelőtt elmentünk a postára és a boltba, hazafelé pedig bevágta Pöpike a szunyát.

A teraszon aludt kb. 40 percet és máris délután lett...

Ebédre megevett 170 ml tejcsit (de lehet, hogy inkább az volt a tízórai, ... már magam sem tudom).

Ezután még kicsit játszottunk, aztán kimentünk sétálni.

Összefutottunk Kiarával és az anyukájával, akik boltba indultak.

Sokáig beszélgettünk, közben a gyerkőcök ismerkedtek egymással.

Máté sose volt még ilyen kezdeményező: fogdosta Kiarának a kezét (pedig általában magasról tesz a többiekre, hiába akarnak vele barátkozni). A két gyerkőc hasonló vérmérséklettel rendelkezik, biztos érezték ezt egymáson! :-D

Végül elkísértük Őket a boltba, a bevásárlás után pedig Ők sétáltak velünk egyet.

Kiara nagyon ügyes kislány, szépen mondja, hogy sziiija, puszit küld és két kézzel integet (januárban volt 1 éves).

Amikor már majdnem hazaértünk, Máté megunta a dolgokat és nagyon ki akart ugrani a járgányból, így aztán gyorsan búcsút vettünk a sétapajtijainktól.

Apa épp Mamához készült, így mi is bugrottunk az autóba és kocsikáztunk egyet.

Csak mentünk és már jöttünk is, de Mátét annyira elringatta a kocsikázás, hogy hazafelé elaludt.

Itthon ki sem vettük a trónjából. Lehúztuk az ablakokat és hagytuk szunyálni.

Aludt Máté 35-40 percet és nem is hangoskodott, amikor felébredt.

Ezután bevágott 160 ml tejcsit és játszani kezdett.

Tegnap azt mondta Mama, hogy ma is beugrik hozzánk, de valami biztos közbejött neki, mert telefonált, hogy mégsem ér ide.

Volt egy adag kaka, ami még mindig hígabb volt a szokásosnál, viszont nem annyira, mint az előző néhány alkalommal...

Hogy ne csücsüljünk a szobában, tettem Mátéval még egy kört a parkban. Álmosnak tűnt, de nem szunnyadt be, viszont az én táskás, égő, fényérzékeny szemeim majd' leragadtak!

Miután hazaértünk, játszottunk, majd Máté és Apa beugrott együtt a nagy kádba! :-)

Nem mértem az időt, de tuti pancsoltak fél órát...

Fürdés után próbáltam nózit szivattyúzni (több-kevesebb sikerrel), de Máté végigordította az egészet és forgatta a fejét össze-vissza.

Este még volt játék bőven, aztán fél 9 körül megkapta Pöpös a vacsiját (és a gyógyszereit).

Kb. 150 ml után teljesen beájult! Próbáltam ébresztgetni, hogy egyen még, mert ma túl sok kaját nem pakolt be, de nem érdekelte a dolog.

kicsit megsütötte az arcát a napocska... :-)

Néhány perces ébresztgetés után feladtam és be akartam tenni az ágyába, de amint felvettem a gyerkőcöt, felébredt és elkezdett sírdogálni.

Kaptam is az alkalmon: gyorsan visszatettem Máté szájába a cumisüveget és folytatta a vacsorát.

Nem is tudom, végül mennyit evett Pöpike, mert elfelejtettem megnézni, de az elmúlt kajaadagokhoz képest "nagyon" sokat! Az biztos, hogy 200 ml körül volt... :-)

Este 10-kor elaludt, betettem az ágyikójába és bekapcsoltam a légzésfigyelőt.

Határozottan jobb napunk volt, mint tegnap! Ma már jókedvűen játszott Máté (volt kedve játszani)!!! Már csak a takonykórral és a fulladozással kellene megküzdenünk!