2010. május 1.

Valamikor éjfél körül sikerült is elaludnunk, de reggel fél 6-kor Papa már ránk telefonált, hogy mégis mikor méltóztatunk kimenni a tóhoz, mert már halálra fogják magukat hallal... :-p

Ezután még szunyáltunk egy keveset, de Apa hamarabb kelt fel, mint én.

A reggelek számomra még mindig nem a legjobbak! Maradt még a fejemben egy kis váladék és a reggeli első tüsszentések teljesen összehúzzák az arcomat. Olyan nagyon, hogy úgy érzem, a fejem helyett egy hatalmas mazsola ül a nyakamon... Szerencsére a nap többi részében semmi bajom, majd csak elmúlik már a reggeli taknyoskodás is!

Miután nagyjából észhez tértem, kiteregettem (ugyanis tegnap este megpakoltam a gépet és beállítottam, hogy korán reggel mosson ki).

Aztán felöltöztünk és -lemondva a hétvégi takarításról- elindultunk a tóhoz Papáék után!

Egyébként szörnyű volt a tudat, hogy egy teljes napot elszórakozok, mikor itthon millió munka vár(na) rám (mert hát ugye senki nem fog helyettem takarítani, rendet tenni), de néha rámfér az is, hogy ne csináljak semmit!

Minden Máté nélküli hétvége abból áll, hogy ezt is, meg azt is meg kell csinálni, végigmelózom a napokat és sosincs olyan, hogy nem csinálok semmit.

Szóval reggel 8 után indultunk a tóhoz, nagyon jó idő volt!!! :-)

A délelőtt úgy elszaladt, hogy észre sem vettük!

Annyira melegen sütött a napocska, hogy a legszívesebben bikinire vetkőztem volna (csak hogy azt nem vittem magammal), viszont kb. déltől jött a hidegzuhany...! :-s

Olyan orkán erejű szél lett, hogy majd' lefújta a fejünket a helyéről! Reméltük, hogy nem tartós állapot ez, de sajna estig el kellett viselnünk.

A pólóm ujján is látható, hogy mennyire csiklandozta a karomat a szél!

Sajna a matrac majdnem elszaladt súly hiányában, így azt befogtuk szélfogónak, ezért a földre kényszerültem...

Mivel felkészültünk gázpalackkal, így a marhapörköltnek nem ártott az időjárás és délután jól be is lakmároztunk belőle!

A halacskák is ficánkoltak, fogtak is a fiúk néhányat, de a többségük szerencsés helyzetben volt: a nagyobbak megbocsájtást nyertek és visszapottyanhattak a vízbe! :-D

A nagy műtét...

Apa a zsákmánnyal! :-)

Késő estig maradtunk a tónál, valamikor fél 10 körül indultunk haza.

A tóparti naplemente...

A fejünket-arcunkat borzasztóan átfújta a gyengének éppen nem nevezhető tavaszi fuvallat, egész nap a könnyeinkkel küszködtünk emiatt és szép piros színt szereztünk magunknak!

Papáék még maradtak ma éjszakára is a tónál, Ők majd csak holnap délelőtt indulnak haza.

Mátéról csak délelőtt kaptunk hírt: akkor már túl volt egy vajas kenyéren és 180 ml tejcsin, ráadásul épp pelenkacserére volt szükség, mert bekakált.

Pöpikét holnap délelőtt hozzuk haza, addig megpróbáljuk kipihenni magunkat (bár szerintem az képtelenség!)...