2010. május 8.

A késői ágybabújás után alig aludtunk valamit, mert Máté már éjfélkor felsírt!

Kapott teát és azzal aludt is tovább... mellettem!

Sok pihenőt nem kaptunk, ugyanis éjjel 2-kor visításra ébredtünk. Bármit is próbáltunk csinálni, Pöpike csak feszengett, ordított, visított!

A pocakban óriási háború dúlt (de azt már az előző ébredésnél is hallottam), el is hagyta néhány pukika Máté hátsóját.

Készültünk Espumisannal is, de azt kb. csak ötödjére sikerült beadni neki, mert mindig kivágta a kezünkből a kanalat.

Miután kissé helyreállt a rend Pöpike hasában, kipattantak a szemei és jókedvűen játszani kezdett...

Száguldozás közben meg-megállt kakát nyomni, így pelust is kellett cserélni.

Csak 2 nyuszigolyót pakolt a gatyájába, viszont pisi annál több volt!

Ezután folytatta a játékot és akkor már tudtuk Apával, hogy ebből kaja lesz.

Nem sokkal fél 3 után bevágott Máté 220 ml tejcsit és el is aludt.

Reggel fél 9 körül ébredtünk.

Gyorsan csináltam neki kaját (220 ml tejcsi), aztán a tegnap összekészített cumójával együtt betettük Babócát a kocsiba és elvittük Mamához.

Tettem a csomagba egy üveg szilvás bébidesszertet és Mamának a lelkére kötöttem, hogy tízóraira azt adja oda Máténak, hátha úgy kijön a tegnap elmaradt kaka és nem lesz pocak-zűrzavar.

Egyébként is jobb délelőtt adni a gyümölcsöt, de ami miatt jobban kihangsúlyoztam a délelőttöt, az azért volt, mert jártam már úgy hónapokkal ezelőtt, hogy délután beszilvázott Máté, éjszaka meg nem aludtunk, mert folyamatosan telefosta (szó szerint!) a pelusát...

Mátét otthagytuk Mamánál és elindultunk bevásárolni.

Visszamentünk az "EZ+AZ" boltba is a bébitaxi kormánya miatt, de a tegnapi néni nem volt ott, helyettesítés volt, így nem tudtunk intézni semmit. Ez a dolog még várat magára hétfőig...

Ezután megjártuk az élelmiszer boltot, aztán beugrottunk Hatvanba is, mert Máténak venni kellett még harisnyát és füles kalapot.

Azt hittem, kihúzzuk a jelenlegi (nagyjából kinőtt) harisnyákkal, de eléggé elhúzódik ez a hűvösebb tavasz, így kénytelen voltam venni 1-2 darabot.

Hiába kapott Pöpös kalapot a múlt héten (?), másikat is kellett venni, ami védi a fülét, ugyanis folyamatosan fúj a szél, még akkor is, ha (véletlenül) hét ágra süt a nap!

A ruhafélék után még elmentünk ajándékot venni, hiszen mindjárt itt a szülinap!

Láttunk nagyon sok használható játékot (gitár, fürdőjáték, egyéb hangot kiadó kütyük...) és hosszas tanakodás után be is került valami a kosárba, de a pénztárhoz vezető úton találtam sokkal jobbat annál!

Mivel jön a nyár (remélhetőleg előbb-utóbb ide is ér!), így az udvarra is kell valami szórakoztató dolog, így olyan ajándékot vettünk meg, ami majd csak kicsit később lesz használható (és nagyon bízom benne, hogy Máté nem próbálgatja majd rajta a fogait!).

Miután egy kisebb vagyont elköltöttünk, rohantunk is haza, mert reggeli nélkül indultunk és dél felé már kissé legyengülve éreztük magunkat...

Hazaértünk, kajáltunk és gyorsan oda is tettük a kajákat főni.

Amint felszabadult a gáztűzhely egy része, hozzáfogtam a szülinapi torta próbasütéséhez.

Hipp-hopp összedobtam és hamar a sütőbe került, de a (még forró) végeredményt elég érdekesnek találtam.

Ott is hagytam a konyhapulton hűlni, hátha jobban mutat kihűlt állapotban...

És igen! Tutira összeállt úgy, ahogyan illik! :-D

A díszítéssel viszont gondban voltam... Kipróbáltam néhány dolgot, de egyik se lett olyan, amire azt mondtam volna, hogy "na, ez az!".

Igaz, van még 1 hetem, hogy kitaláljam, mit csináljak vele, de elkeserített kissé, hogy az első és nagyon jónak tűnő ötlet mégsem valósította meg az elképzeléseimet! :-o

Amíg a tortával szórakoztam, addig leszakadt az ég is, Apa meg aludt egy nagyot a tavaszi viharban (ugyanis hasonló tünetei vannak, mint Máténak és nekem a torokfájásos gyengélkedésünk idején...). :-s

Mivel az első csokitortát nem találtam megfelelőnek, készítettem egy másikat.

Az edmény ugyanaz lett, mint az elsőnél: nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket!

Lemondtam a csokitorta-félékről és teljesen másban kezdtem gondolkodni, aztán majd meglátjuk, mit "sütök" ki az elkövetkezendő néhány napban...

Magamon nem is csodálkozok! Hozzáfoghattam volna már hetekkel ezelőtt és akkor már biztosra tudnám, hogy mit is akarok, de most is, mint mindig, az utolsó pillanatra hagyok mindent!

Azt hiszem, ez az élet minden területén jellemző rám...

Mama például állandóan azzal piszkált amikor még "otthon" laktam, hogy miért az utolsó utáni percben kell a buszhoz rohannom....

Hát, így megy ez nálam! :-))

Este még beszereztünk néhány infót Pöpösről.

Máté ma aludt 2 órát és rengeteget kakált.

A kaja is jól ment: Mama halászott neki 1-2 dolgot a husilevesből és azt falatozgatta Pöpike.

Mi Apával elég korán ágyba kerültünk...

Apát a náthája, engem pedig az egész napos konyhakő-taposás fárasztott le! :-s