2010. június 12-13.

Szombat:

Reggel 7-kor keltünk, aztán gyors tempóban készülődni kezdtünk...

Máté benyakalta a tejcsijét, majd (a cuccaival együtt) elrohantunk Mamához és leadtuk hétvégére.

Ezután bevásároltunk, bepakoltunk mindent, ami a tóhoz szükséges, aztán elindultunk.

Nagyon meleg volt, de a hatalmas szélvihar (ami szinte állandóan jellemző) és egy kis pancsolás enyhített a szenvedésünkön.

Stégen állok, bár ez nem látszik! :-o

Késő délután Apa felhívta Mamát, hogy mi a helyzet Mátéval...

Mondta Mama, hogy jól elvannak, eszik-alszik-játszik a gyerkőc rendesen és kakált is hatalmasat! :-)

Az este kellemes volt, nem hiába mertem bevállalni a sátrazást! :-)

Az új sátor szuper! Sokkal kisebb, mint a régi (és ezerszer könnyebb felállítani), viszont a hálófülke nagyobbnak tűnik.

Megfordult a fejemben, hogy a nagy sátrat el kellene adni, de aztán rájöttem, hogy jól jön még az (pl. a Tiszához, vagy tizenév múlva, amikor Mátéka a haverjaival hipp-hopp lelép néhány napra).

Éjszakára nem öltöztem túl, de le kellett venni magamról mindent, annyira melegem volt! :-)

Vasárnap:

Tegnap este volt egy-két kapás, ami nem hagyott minket időben elaludni, így jobb lett volna, ha reggel tovább pihenhetünk...

A sátrazás egyik hátránya, hogy reggel 7 körül már meg lehet bent fulladni a hőségtől!

Délelőtt Apával elmentünk a hatvani piacra kajáért.

Nehezen indultunk el, ugyanis az autónk felmondta a szolgálatot...

Próbálta Apa indítani néhányszor, sőt... még toltuk is, de hiába, így Papa kocsijával kellett mennünk.

Először vettünk hamit a halaknak, aztán elmentünk benzinért (hátha az a baja Röninek), majd beálltunk a piacon a büfé előtt kígyózó hosszú sorba.

Miután jól bevásároltunk, indultunk volna haza, de Papa kocsija sem röffent be...

Kicsit már idegesek voltunk, hogy most mégis mi van minden kocsival, de aztán Papa mondta (telefonon), hogy a riasztóval van valami és az utasításait követve el tudtunk indulni.

Amint kiértünk a városból, Apával helyet cseréltünk és én vittem vissza a tóhoz a kocsit.

Sosem vezettem még ekkora szamarat, de nem volt rossz! Kicsit keményebbek a pedálok és a kis sebesség többet elbír, mint a mi autónkban.

A visszapillantóból szinte semmit nem láttam (csak az oldalsó tükrökből), viszont kényelmes volt és jó volt magasan ülni! :-)

Reggeli után Apa újra próbált életet lehelni Rönibe, de nem akart neki sikerülni...

Közben megérkeztek a rédei Mamáék is. A piacon voltak és onnan már csak egy köpésre voltak tőlünk, így megnézték, fogtunk-e valamit! :-)

A rédei Papa sem tudott mit kezdeni a kocsival, de aztán kitaláltuk, hogy esetleg kikapcsolhatnánk a lopásgátlót.

Még szerencse, hogy eszünkbe jutott, mert így nem kellett hazahúzni Rönit, beindult magától is! :-D

Jelentem, a lopásgátló nagyon működik!!! :-)))

Ezután még kicsit beszélgettünk, majd a rédei Papáék becsomagoltak maguknak két halat és hazamentek.

Mi folytattuk a levegő után kapkodást és lubickoltunk egészen délutánig.

Az összepakolás mindig nehezen megy (és lassan), de amikor megszáradtunk és elrámoltunk magunk után mindent, elindulttunk haza.

Itthon Apa kipakolt a kocsiból amíg én áztattam magam a zuhany alatt, majd elindultunk Mátéért.

Pöpike már a kocsiban nyűgös volt (azt mondta Mama, hogy nem aludt a gyerkőc még 1 órát sem) és ez a sírós-hisztis viselkedés volt leginkább jellemző a nap hátralevő részére.

Apa locsolta az udvart (mert Bosco is csak lihegett ebben a hőségben), Máté pedig tapicskolt a vízben.

Ezután engedtem vizet a kiskádba és Pöpös a teraszon lubickolt!

Élvezettel csapkodta ki a vizet a kádból, nagyon tetszett neki a "strandolás".

Sajnos a héten nem volt időnk felfújni a medencét, mert mindig rohantuk valahova valamiért (ilyen az, amikor Apa délutános), pedig nagyon nyár volt!

A pancsolás végén megejtettük az "esti" fürdést is, de az már annyira nem jött be Máténak, mert tudta, hogy azzal vége a játéknak.

Este negyed 10-kor megette Pöpike a vacsora-tejcsijét és el is aludt.

Szunyókálásából 11-kor sírva ébredt, de teával újra beájult...