2010. július 9.

Máté annyira elfáradt tegnap, hogy végigaludta az éjszakát!

Tanulság: egész nap sétáltasd a gyereked (már ha bírod szusszal!) és akkor tuti az éjszakai alvás!

Reggel fél 8-kor ébredtünk.

A tejcsi nem igazán csúszott ma sem... Valahogy mostanában nem igazán szereti Máté a tápszert, fele annyit eszik belőle, mint régebben! :-o

Kaja után játék következett és közben érkezett egy aprócska kaka is (olyan kicsi volt, hogy alig látszott ki a pelusból, viszont annál szagosabb volt!).

Tízórai után kikísértük Apát a buszhoz, de alig gurítottunk Mátén néhány 10 métert, már aludt is!

Miután hazaértünk, áttettem a kiságyba, hogy kényelmesen tudjon forgolódni (mert hát ugye Máté nem arról híres, hogy helyváltoztatás nélkül alszik), de nem sokkal azután, hogy kiosontam a szobából, már ébredt is!

Összesen csak egy fél órát szunyált és sírva ébredt! Úgy néz ki, hogy egyre rosszabb a helyzet... :-s

Ébredés után bevágott Máté egy cumisüvegnyi teát, aztán játszani kezdett.

Játék közben kakált egy hatalmas kupacot, ami kicsit össze is kente a nadrágját, így az cserére szorult.

Ezután már nem volt felhőtlen a boldogságunk, jött az ordítás.

A sírás abból indult, hogy nem akartam vele sétálni. A kis sírásból egyre hatalmasabb, szűnni nem akaró ordítás lett, de a végére már Pöpös sem tudta, hogy miért sír és mit is akar valójában (mert semmi nem volt jó neki).

Egy idő után én is csatlakoztam hozzá és együtt hullattuk a könnyeket...

Azt hiszem, tűrőképességem határán vagyok, nehezen viselem a dolgokat!

Hosszú időn keresztül ment a vonyítás, aztán kajaidő lett.

Ebédre tejcsit csináltam Máténak, remélve, hogy elalszik (mert bizony elég álmos volt), de már az ebéd felénél láttam, hogy ilyesmi eszébe sem jutott!

Kaja után rendeződtek a dolgok és amíg próbáltam összekaparni magam magam alól, addig jó nagy felfordulást csinált Pöpös a konyhában (kidobált mindent a "járókából" és az ágyat körbe-körbe tologatta a konyhában).

Ezután kigurultunk a boltba és Máté élvezte a kirándulást! Ahelyett, hogy beájult volna, végigdumálta az utat!

Itthon ott rámolt, ahol csak tudott: konyhában, nappaliban, hálóban. Sajnos most már nem csak a konyhában húzogatja ki a fiókokat (és pakol ki belőle), hanem a szobában is (szétszórja a zoknikat, gatyákat). Valószínűleg most már időszerű lesz beszerezni a fiókzárakat...

Uzsonnára virslikarikákat tálaltam, de az önálló evés nem tartott sokáig, ugyanis egy idő után két kézzel tömte magába Máté a kaját.

Kaja után játszadozott Pöpös, nagyokat vigyorogva sétált (néha egyedül, de főleg kézenfogva) és kimentünk hintázni is.

Fürdés közben már utalt egy-két apró jel arra, hogy álmosodik Máté, de pancsolás után még vártam egy kicsit, hogy biztosabb legyek a dolgomban...

Este negyed 10-kor majdnem sikerült Pöpösnek elaludnia tejcsivel, de persze a cumifejjel is ilyenkor adódnak problémák, úgyhogy 170 ml tej után játék következett...!

Teljesen tele lett a hócipőm ezzel a nappal (meg az egész héttel-hónappal), úgyhogy közöltem Mátéval, hogy játsszon amivel akar, engem pedig hanyagoljon a békesség érdekében...

Több, mint biztos, hogy beleőszülök a fogzás "mellékhatásaiba"!!!

Hiába minden szép szó, mégis összevesztünk, mert Pöpös minden áron az Espumisanos üveggel akart játszani és amikor elvettem tőle, nagy-nagy hisztit csapott.

Sírt egy ideig, aztán megivott majd' másfél dl teát és úgy aludt el (10-kor).

A fogakkal már elég jól állunk. Azt hiszem, áttört a bal felső szemfog is. Ez nem ezer %, de talán éreztem egy kicsike foghegyet Máté szájában.

Az alsó szemfogról nem tudok semmit, azt ugyanis elég nehezen lehet látni, odanyúlni pedig sehogy sem bírok!

Nagyon allergiás most Pöpös a kutakodásra! Napok óta keresem a kis foghegyeket, de amikor látja, hogy nyúlok a szája felé, már rázza is a fejét és löki el a kezemet...

Egyszer majd csak vége lesz a fogzásnak és akkor remélhetőleg kicsit könnyebb lesz az életünk (csak addig bele ne őrüljek a dolgokba!)!