2010. augusztus 20-21-22.

Péntek:

Korán reggel Apa és Papa kimentek a tóhoz.

Én később keltem fel, de miután bepakoltam az itthon maradt cuccot -és skypoltam egyet Mamáékkal-, mentem utánuk én is. Igaz, majd' dél volt, mire odaértem...

Elég szépen összejött a társaság, minden megszokott szomszéd kint volt!

Közvetlenül mellettünk felfedezni véltem egy ismerős arcot.

Gyorsan rá is kérdeztem, hogy az lenne-e, akinek gondolom és igen..., Reni volt a családsegítőből (a szülei Papa ismerősei).

Reninek a párja Marosvásárhelyről származik, így megtudtam végre, mi is az a "mics", ráadásul meg is kóstolhattam, mert azt sütöttek ebédre (a fasírthoz hasonló, eredetileg sertés-marha-borjúhús keveréke, de különlegessége a nálunk nem kapható fűszerkeverék..., ja és nem kell bele pirospaprika).

Bejött ez a kaja és Apának is ízlett (mondtuk is Reninek, hogy vevők vagyunk egy-két tasak fűszerkeverékre)! :-p

Nem sokkal ezután a harmadik szomszéd hozott nekünk frissen sütött lángost (előre bekevert tésztát sütöttek ki tárcsán).

Egész nap csak ettünk, így a saját ebédünket meg sem csináltuk, csak estefelé, amikor már Edináék is megérkeztek.

A négy főből álló család három tagúra csökkenve érkezett meg, ugyanis Odi már "kinőtte" a mi társaságunkat (minimum úgy 10-15 évre), Ő már inkább a barátnőivel kolbászolt Hatvanban.

Miután megettünk az előre bepácolt, tárcsán sütött csirkecombit és sertéskarajt, hosszas beszélgetésbe kezdtünk.

A 21:50-re ígért hatvani tüzijátékot hiába vártuk, valahogy nem akart elkezdődni, így Edináék elindultak haza.

Miközben ballagtak az autóhoz, Kitti kiszúrta, hogy robbannak a bombák! Mégis volt tüzijáték..., csak kb. fél órás késéssel!

Miután Edináék hazamentek, mentünk mi is aludni. Papa volt az első..., neki sok volt a pálesz! :-p

Szombat:

Az éjszaka hűvös volt, de azért nagyjából tudtunk aludni.

Délelőtt Papa hazajött, mert itthon maradt a bogrács és Mamát is ki kellett fuvaroznia a tóhoz (mert még sosem volt ott).

Volt Papának egy kerékcseréje és valószínűleg emiatt úgy bepöccent, hogy a gulyásba való husit elfelejtette kivenni a hűtőből, ezért Hatvanban meg kellett még állniuk egy húsboltnál is.

Délután Apával elmentünk a tóparti büfébe, de útba esett egy ismerős, így megálltunk ott is beszélgetni. Megnéztünk a fényképeket, amiket a múltkori nagy fogásról készítettek (több, mint 1 méteres harcsát fogtak!).

A büféből visszafelé már sehol sem álltunk meg trécselni, mert jégkrém volt nálunk...

Miután visszaértünk, hozzáfogtunk a babgulyáshoz, ami elég sokáig főtt, de nagyon jó lett!

Vacsora után már senkinek nem volt életkedve...

Ma is Papa volt az, aki elsőként dobta be a törölközőt, de nem sokkal utána mentünk mi is aludni.

Vasárnap:

Nem sokat aludtunk az éjjel, sőt, reggel sem, pedig akkor már bírtunk volna!

Korán reggel (6 körül) megérkezett a szomszéd stég tulajdonosa és amikor beálltak az autóval, azt hittem, hogy a nyakamon megy keresztül, olyan hangos volt.

Ráadásul hozta a nagyon sok éves apját is, aki igencsak szeret beszélni, így folyamatosan duruzsoltak a fülünkbe.

Papa is ébredt nem sokkal ezután, persze Ő simán bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Egyszer ki is szóltam a sátorból, hogy tudnék még aludni és akkor Papa csendben maradt, a szomszéd öreg viszont nyomta tovább a dumát...

Jól begurultam, egyértelmű volt, hogy nem lesz már alvás, így duzzogva hagytam el a hálófülkét!

Dél körül elkezdtünk pakolgatni, aztán hazajöttünk.

Apa megpucolta azt a 2-3 halacskát, amit sikerült kifognia a hétvégén, majd ki is sütöttük.

Délután hozták Mamáék Mátét, aki jól beszunnyadt az autóban (kb. 3/4 órára).

Ébredés után alig akart közelíteni hozzánk a gyerkőc, úgy hozzászokott Mamáékhoz ezalatt a néhány nap alatt, de aztán kénytelen volt velünk is megbarátkozni, mert Mamáék nélküle mentek haza... :-p

Este nem volt fürdés (mert Mamáék megfürdették Mátét, mielőtt hazahozták), így csak játszani kellett.

A kajálással nem voltam elégedett, nem igazán akart enni Pöpös!

Az esti alvással még nagyobb volt a problémám: sehogy sem akart összejönni. Apa át is vonult a nappaliba!

Végül este 11 körül sikerült bealudnia Máténak..., persze teával!

Sokat nem pihentem, mert fél 1-kor már riadót fújt Pöpös a kiságyból, bár szerencsére elég volt csak egyet-kettőt simítanom a fején és elmondanom neki, hogy "itt vagyok" és aludt is tovább.

Mátéról:

Nagyon jól viselkedett a gyerkőc Mamáéknál!

Ügyesen evett-aludt, nem úgy, mint itthon (mondtam is Mamának, hogy ott hagyom náluk, amíg felnevelik)! :-p

Kirándultak is: pénteken Gyöngyösön sétálgattak, fagyiztak, szombaton pedig Gyöngyöspatára ugrottak el (az én Keresztszüleimhez), ahol kapott Máté egy tologatós repülőt (a szentkúti búcsúból).