2010. szeptember 17.

Éjjel kétszer is ébredtünk.

Először fél 1 körül sírt fel Máté, de viszonylag hamar visszaaludt anélkül, hogy kivettem volna az ágyából.

A következő riasztás negyed 6-kor volt és akkor már sokáig (6-ig) szenvedtünk, mire Máté újra el tudott aludni (közöttünk).

Ezután negyed 9-ig szunyáltunk, majd következett a reggeli tejcsi.

A délelőtt játékosan telt (közben érkezett egy adag kaka is), de a tízórai (kenőmájas kenyér) után maradtunk a hátsónkon, mert a zuhogó eső miatt nem tudtuk kikísérni Apát a buszhoz...

Játszottunk, pakolgattunk, majd megebédeltünk (megevett Pöpös 4 lekváros gombócot!).

Kaja után még egy kicsit zsiványkodott Máté (szétdobált mindent, amit ért..., többek közt a krumplikat), majd benyakalt 2 dl gyümölcslevet és elaludt a macijaival.

Mint egy jóllakott óvodás, aludt Máté 2,5 órát, de az ébredés elég rosszul sikerült.

Sírogatott Pöpös..., ki sem mászott az ágyából, csak fetrengett. Szó szerint.

Biztos, hogy fájt valamije, de mivel nem tudja még elmondani-megmutatni, hogy mi fáj, gőzöm sincs, mi volt a baj!

Próbáltam kivenni az ágyából, de nem engedte. Akartam simogatni, de azt sem engedte.

Arra gondoltam, hogy talán a feje fájt, mert percekig csak dörzsölgette (erősen simogatta, már majdnem nyomkodta) a fejét, állandóan ott járt a keze.

Mivel tehetetlenül álltam ott felette, rázendítettem én is (a fejfájásra gondolva eszembe jutott a tavaly őszi MRI és egy rövid időre beaggódtam. Remélem, hogy azóta semmi nem történt Máté buksijában...).

Amikor észrevette Máté, hogy az én könnyeim is potyognak, akkor abbahagyta a sírást és engedte magát kivenni az ágyból.

Miután mindkettőnk arcáról felszáradtak a könnyek, adtam Pöpösnek uzsonnára banánt.

Megevett még néhány kanál müzlis joghurtot és egy túró rudit is.

A teát ma egész nap csőrös pohárból itta Máté!

Egy kicsit játszottunk még...,

... majd összekaptuk magunkat és elmentünk megnézni, hogy Edináék mennyire verték már szét a házukat...

Egy-két fal hiányzik és lógnak a vezetékek a házból mindenfelé, de még nagyon messze van a vége! Hogy lesz ebből októberi költözés?!

Máté jól érezte magát, Edinával is bohóckodott, pedig elég ritkán van az, hogy ennyire "felhőtlen" a kapcsolatuk (általában 1-2 pillanatig tart csak az idill, aztán Máté már rohan is a kezem után).

Amikor elbúcsúztunk, Pöpös elővette a jobb kezét és ügyesen integetett, megtisztelte ezzel Edinát is és Petit is. Mondtam is nekik, hogy jól véssék ezt az eszükbe, mert ilyesmi nem szokott történni (Máté csak akkor integet, ha kedve tartja és tök mindegy, hogy van-e hozzá alany vagy sem).

Edináéktól elugrottunk Papához is, mivel közel laknak egymáshoz (vagyis majd csak közel fognak lakni egymáshoz).

Szaladgált egy keveset Máté, aztán elindultunk haza.

A vacsora sonkás-sajtos kenyér volt, de nem sok fogyott belőle..., csak egy negyed szeletet volt hajlandó legyűrni Pöpös. Mivel ezt a mennyiséget kevésnek találtam (ahhoz képest, amennyit szokott enni), kapott még egy túró rudit is.

Kaja után mentünk is a fürdőbe, de nagy vízben pancsolni már nem volt időnk a kirándulásaink miatt, így csak egy gyors zuhanyzást ejtettünk meg.

Máténak nem nagyon jött be a dolog, de attól függetlenül nem igazán akarta elhagyni a kádat...

Pizsamaosztást követően megcsináltam a tejcsit, aztán beültettem Mátét a babakocsiba.

Megivott 250 ml tejet, majd popórázással elaludt (néhány perccel este 10 után).

..És végül a mai nap legjobb pillanatképe!

Máté délelőtti hisztije, amiért Apa nem engedett meg neki valamit...