2010. szeptember 29.

Nagy sírások nem voltak éjjel, de rengeteget nyekergett Máté!
Sokszor még szabadulni sem tudtam tőle, úgy átkarolta a fejemet és teljesen belémbújt...
Reggel 8-kor ébredtünk.
Tejcsi után játszani indult Máté és átöltöztetni is alig bírtam, mert mindig elszaladt előlem.
Tízóraira kalácsot ettünk, majd nem sokkal ezután megérkezett a kaka is.
Délután kikísértük Apát a buszhoz, aztán betértünk még a boltba is, majd hazagurultunk.
Hazafelé nagyon csendes volt Máté, de nem aludt el, itthon viszont -amikor húzni akartam le róla a kabátot- már alig látott ki a buksijából! Annyira elnehezedtek a pillái, hogy azt hittem, azon nyomban bealszik.
Ki sem vettem Pöpöst a babakocsiból, hanem gyorsan megmelegítettem az ebédet (almás-mandarinos pulykahusi)..., de ezalatt az idő alatt kissé magára talált.
Az ebédet babakocsiban kanalazta be, majd tettünk a házban néhány kört és el is aludt.
Áttettem a kiságyba, szunyált 40 percet és ordítva ébredt!
Egy órán keresztül üvöltött, visított, sikított, feszengett Pöpös és -azon kívül, hogy adtam neki Espumisant- nem tudtam rajta segíteni. Tulajdonképpen nem is hagyta, mert ellökött magától, pedig lehet, hogy jót tett volna egy kis "biciklizés..., vagy valami ilyesmi.
Ledőltünk a nagy ágyra, de nagyon nehezen nyugodott meg a gyerkőc!
Össze-vissza fetrengett a fájdalomtól, ezerszer átkúszott-mászott rajtam és egy-egy fájdalommentes pillanatban ölelt-szorított magához!
Amint csillapodtak a görcsei, sikerült visszaaludnia és szundított még 1 órát.
Persze a fájdalmakat csak erre az időre tudta száműzni és ismét ordítva ébredt, de szerencsére lényegesen rövidebb időt szenvedtünk.
Aztán kipirosodott szemekkel és arccal játszani kezdett, közben pedig távoztak a fenekén keresztül a pukik.

Ezután jobban lett Pöpös és kakált is! :-)
Nem tudom, hogy miért görcsöl ennyire a hasa mostanában, de azt hiszem, első lépésként visszacserélem a csőrös cumifejet a sima cumifejre, mert lehet, hogy amiatt sok levegőt nyel..., aztán majd meglátjuk, hogy hoz-e ez valami eredményt!
Vártam egy kicsit, hogy tuti legyen, ami biztos, aztán kapott Máté túró rudit és tejszeletet uzsonnára.
A délutánt bent töltöttük és játszottunk.

A vacsora nem igazán kellett Pöpösnek. A legfőbb problémát az okozta, hogy nem az etetőszékben kajált, ugyanis abba már nem akar beleülni... :-s
A fürdés elmaradt, mert nem tudtam beindítani a fűtést. Forró víz jött, de a fűtés nem akart felkapcsolódni (és azért már elég hűvös van a házban).

Még jó, hogy nem olyan régen javították a gázkazánt...! :-o
Az este jól telt: vidáman és játékosan.

Úgy fél 10 tájékán megitta Máté a tejcsijét, aztán lekapcsoltam minden villanyt és behelyezkedtünk alváshoz.
Egy kicsit fészkelődött még Máté, majd halkan vihogott néhányat (nem tudom, honnan tanulta, de mostanában  egyszer-egyszer nyerít, mint egy ló), dumált egy picit, majd elaludt!