2010. szeptember 4-5.

Szombat:

Borzasztó éjszakánk volt!

Éjjel 3-kor Máté felsírt és sokáig bömbölt!

Nem is igazán tudtam eldönteni, hogy mi a baj, de a hasára tippeltem (bár nem voltak konkrétan feszengős mozdulatai).

Lehet, hogy a kelkáposztás ebédet nem akarta rendesen befogadni a rendszer...

Hajnal 5-ig húztuk, akkor Máté megivott 200 ml tejcsit és nagy nehezen elaludt.

Reggel negyed 10 körül keltünk.

Miután megitta Pöpös a tejcsijét, játszani kezdett, én meg összeszedegettem a hétvégére szükséges cuccait.

Amíg össze-vissza rohangáltam, pakolgattam, megérkeztek a rédei Mamáék, akik most kivételesen nem Mátéért jöttek...

Amint elkészültem, Apával elvittük Mátét a lőrinci Mamához, aztán jöttünk haza melózni.

Apa és Papa fát vágott (elkezdték darabolni a múlt héten vásárolt tüzelőt), Mama pedig velem gyomlálta a kertet!

Egész nap kint voltunk és estére teljesen végünk is lett, annyit dolgoztunk...

Nagyon örülök, hogy végre rendben van a kert (idén most először!!!), csak sajnos a vasalnivaló maradt ugyanakkora a fotelban. Majd csak lesz valahogy...

Vasárnap:

Épp reggeliztünk Apával, amikor telefonált a gázszerelő, hogy 5 percen belül megérkezik...

Soha nem nyúlt még senki a 10 éves kazánhoz, így akadt bőven tennivalója a szakinak..., délutánig takarította, javítgatta, Apa pedig segített neki.

Én hosszú időn keresztül csak süttettem magam a napon, gondolatban százszor átterveztem az udvart/kertet (mivel hamarosan itt az őszi ültetések/átültetések időszaka), aztán bevonultam a házba és összerámoltam, kiporszívóztam.

Miután elment a szerelő, Apa még tett-vett kint én meg bent, majd elindultunk Mamához Mátéért.

Nagyon megörült nekünk Pöpös..., épp kint voltak Mamával, amikor odaértünk.

Gyorsan megmutatta nekünk, hogy hol van a cica, aztán még azt is, hogy hogyan kell megszagolni a virágot. :-)

Amint összeszedegettem a cuccokat, indultunk is az autóhoz, de Máté olyan hisztibe kezdett, hogy abba sem akarta hagyni.

Végül félúton csendben maradt, mert mondtam neki, hogy megnézzük Boscot...

Mostanában ez van: ha elvisszük a nagyszülőkhöz, akkor szinte szökni kell, mert sír utánunk, ha meg hazahozzuk, akkor a nagyszülők után sír! :-o

Miután hazaértünk, még kint maradtunk egy kicsit, aztán bejöttünk uzsonnázni.

Sajtkrémes kenyér volt a kaja, de pár falatnál többet nem kért Máté, viszont megevett még utána egy pohárka joghurtot.

Fürdeni Apával ment Pöpike. Lehetett már végre nagyot pancsolni..., olyan forró víz jött, hogy a kezünket sem tudtuk aládugni! :-) Végre!

Apa hamarabb végzett, mint a gyerkőc..., Máté nem akart kijönni a kádból! :-)

A vacsora tökfőzelék volt (+ kicsit később 210 ml tejcsi), majd utána játék következett.

Az altatás nem volt nehéz, ráadásul még a babakocsira sem volt szükség hozzá!

Apa aludt a hálóban, mi pedig átvonultunk a nappaliba és ledőltünk az ülőgarnitúrára. Énekelgettem néhány percig Máténak (egyre halkabban), aztán egyszer csak (negyed 11-kor) bealudt.

"Tente Máté, tente,

Itt van már az este.

Aludj ingó-bingó,

Kicsi rózsabimbó!"