2010. október 14.

Az éjszakát átaludtuk, de reggel megint elég korán kezdett fészkelődni Máté.
Már 8-tól nem is aludt, csak csendben feküdt mellettem 20-30 percen keresztül...
Tejcsi után játszott egy keveset, aztán összerámoltunk a szobákban, majd elkezdtünk készülődni a Ligába (és közben krémtúrót tízóraiztunk).
Persze elég nehezen indultunk el -szokásunkhoz híven-, mert természetesen Pöpösnek mindig akkor akad fontosabb dolga!
Először a játékok közül nem tudtam kiszedni a gyerkőcömet, aztán meg szaladnom kellett utána a pulcsival.
Mire a dzsekiig eljutottunk, majdnem át is kellett öltöztetnem, mert úgy megrágta a békáját, hogy elázott a pulcsija. Átöltözés helyett inkább azt választottam, hogy a pulóver alá tettem egy előkét...
Ezután babakocsiba ültettem Mátét és elindultunk.
Szerencsére nem voltak sokan, mi voltunk a harmadikok.
Amíg vártuk a doki nénit, addig Mátét lemérték tetőtől talpig (11,11 kg és 82 cm), aztán ügyesen eljátszadozott egyedül is és a többiekkel is. Egy nagyjából vele egyidős kislányt szeretgetett, óvatosan hintáztatta a hintaszékben..., építőkockázott!
Aztán bejutottunk az orvoshoz és ez Máténak egyáltalán nem tetszett. Folyton lökte el a doki néni kezét, hogy ne vizsgálja meg és a szájába se kotorásszon és közben sírt!
Mátéval egyébként minden rendben, legközelebb a következő hónap közepén kell mennünk a 18 hónapos oltás miatt.
Miután elbúcsúztunk a doki nénitől, felöltöztünk és megebédeltünk.
Kekszes-sárgabarackpürét adtam Pöpösnek..., azt találtam a legmegfelelőbbnek, mert nem kellett melegíteni. Ezen kívül bekapott még néhány falat péksüteményt is és ivott egy nagyon kevés teát.
Amint összecuccoltunk, már indultunk is haza, de útközben megálltunk Mama munkahelyénél, mert vittük vissza a kölcsönkapott, kinőtt ruhákat a munkatársának.
Fölösleges cipekedés volt, mert azt mondták, tegyük el, hátha lesz még kistesó... :-o
Máté jól érezte magát az irodában! Mama megmutatta Őt mindenkinek és még játszópajtit is talált magának Anikó személyében... :-)
Egy idő után beültettem Mátét a babakocsiba és útnak eredtünk. Mama is elkísért minket jónéhány méteren keresztül, de aztán szaladt vissza dolgozni.
Még a boltba is betértünk tejért és a pénztárnál beájult a gyerkőc.
Itthon sikerült kiszednem Pöpöst úgy a járgányból, hogy ne ébredjen fel, de amikor a dzsekit próbáltam lehúzni róla, már ki is nyíltak a csipái (10 percet pihent).
Azonnal mentünk a hálóba és ott még percekig kiabált, de aztán csak elaludt még.
Szunyált  Máté 1 óra 50 percet és sírva ébredt.
Kb. 10 percen keresztül bömbölt, de hogy miért, azt nem tudom. Lehet, hogy kicsit fájt a pocija, mert akkor szokott ellökni magától és a saját fejét ütögetni. :-o
Amikor Máté elcsendesedett, játszottunk egy hatalmasat az ágyban. Hemperegtünk jobbra-balra, kacarásztunk, aztán bújócskáztunk az ágy körül.
Az uzsonna péksütemény volt + túró rudi.
Pöpike egész délután és este ügyesen eljátszadozott, dumálgatott, labdázott és rohangált (és kakált is egy icipici gyurmásat).

Vacsora (tökfőzelék) után előkerültek az építőkockák is, amivel jól elszórakoztatta magát addig, amíg "legyártottam" az esti tejadagot.
Ma estére már csak bolti (forralt-hűtött) boci-tejcsi jutott Máténak, ugyanis elfogyott a Milupa tejital.
Nem vállalkozok olyasmire, hogy beugrok a Tescoba vásárolni, mert mostanában nem túl megbízható az autó és félek, hogy nem hoz haza... Akkor inkább forralgatom a tejet!
Egész pontosan 90 ml fogyott el a boci-tejcsiből!!! Nagyjából 190 ml-rel kevesebb, mint a gyerekeknek való tejitalból... :-O
Ezután még nagyon vonzották Mátét az építőkockák, de nem hagytam már játszani..., ágyba parancsoltam.
Mondtam neki, hogy a méhecske álmos és segítenünk kell neki elaludni.
Szépen, csendben átmentünk a hálóba, lefeküdtünk és -egy hosszabb helyezkedés,fészkelődés után- Máté elkirándult álomországba!