2010. október 26.

Éjszaka többször is mozgásra kényszerített Máté.

Ez már a második éjjel volt, hogy időnként a heverő végéről kellett visszarángatnom, nehogy leessen!

Már hetek óta nem csinált ilyesmit, nem tudom, mi történt vele már megint...

Reggel 8-kor ébredtünk, bár nekem nem sok kedvem volt kibújni az ágyból a mozgalmas éjszaka után.

Tejcsi után játszani kezdett Pöpös és közben bekakált.

Pénteken a kórházban hamar elleste Máté a többiektől a polcra mászás technikáját. :-s

Anya! Megméred, milyen magas vagyok? :-)

Miután átöltöztünk, folytatódott a móka.
Tízóraira kikönyörgött Máté néhány darab kekszet, így ezután egyértelmű volt, hogy a croissant nem úgy csúszik, ahogyan gondoltam. 

Még egy körtét is feldaraboltam, ami fel is keltette Máté érdeklődését, de a felét ette csak meg. Begyűrte volna még a másik felét is, csak épp az volt a baj, hogy szó szerint! 

Nem tudom, mikor szokik már le arról, hogy két pofára tömjön mindent...! :-o

Nagyon akarna egyedül enni ilyen kézben fogható kajákat, de egyszerűen nem lehet neki megengedni, mert belefullad!

Ezután Pöpike megszeretgette, megsimogatta Apát...,

... aztán felöltöztünk és a csepergő esőben kikísértük Apát a buszhoz.

A kisebb babakocsira került a választás, mivel van hozzá lábzsák (esővédő meg nincs). 

Már amikor a lábzsákot feltettem, láttam, hogy rossz ötlet volt, mert azt Máté már nagyon kinőtte, de késésben voltunk, így már nem volt idő elővarázsolni a másik babakocsit (amihez van esővédő).

Miután hazajöttünk, melegítettem ebédet (pipihusi zöldségekkel), kaja közben pedig mesét néztünk.

Az alvással ma is gondok akadtak.

Először sírt Máté (kb. 5 percig), de aztán egy kis csiklandozással sikerült vele elfeledtetnem a bőgést.

Néhány perces kacagást követően keresztül feküdt rajtam és elaludt.
Másfél órát szunyált, csendesen ébredt, majd játszani kezdett.

Az uzsonna egy joghurt és egy krémtúró volt. Egyébként ekkora ilyenkor a kapacitás, mert én is megettem egy krémtúrót és abból már egy apró falat sem kellett Máténak...
Ezután jöttünk-mentünk, labdáztunk és közben nyomott Pöpös egy icipici kakát (egyetlen egy nyuszigolyót!). Tényleg igaz a mondás, hogy "kicsi a bors, de erős", ugyanis egy az egy golyócska felért egy telepakolt pelussal, akkora szaga volt...! :-p
A fürdést előbbre hoztuk, vagyis inkább felcseréltük a vacsorával (a kaka miatt..., mert először azt hittem, telekakálta Máté a pelenkáját).
Pancsolás után olyan jól elszórakoztattuk egymást, hogy még a kajáról is megfeledkeztünk. :-o
Kicsit megkésve, de azért egy nagy adag tökfőzelékkel telepakolta Máté a bendőjét.
Ezután még játszottunk, mosogattunk, majd behúzott még 190 ml tejcsit is.
A tejecske pár perc alatt megtette hatását és Máté nyomott egy kis kakát a még üres pelenkájába.
Miután a kakát kiszedtem, beledugtam Mátét a zsákjába, lefeküdtünk és este 10-re már aludt is.
Ma már nem volt olyan fullasztó időjárás bent (igyekeztünk jobban odafigyelni, hogyan fűtsünk), ami Máté teázgatásán észrevehető volt. Tegnap 8-9 dl folyadékot ivott meg, ma viszont már csak feleannyit (sőt, még lehet, hogy kevesebbet is).
Szerencsére vége a takonykórnak!
A hétvégén szedtem ki az utolsó kis takonygombócokat Máté orrából, azóta nem kellett orrot fújni/szívatni. Gyors lefolyású nyavalya volt és remélhetőleg nem is marad vissza belőle semmi.
Orvoshoz nem vittem Pöpöst, csak Stodal-t adtam neki köhögésre és Cebion cseppeket (C vitamint).
Apa egyszer-kétszer meg is jegyezte, hogy elvihettem volna a gyerkőcöt dokihoz, de az az igazság, hogy akárhányszor betesszük a rendelőbe a lábunkat, mindig elkapunk valamit! Hát hiányzik az!?
Nem tudom, mi lesz már a nagyőrlőkkel, de hogy bolygatják Máté ínyét az tuti!

Sose szopta/rágta a gyerkőc az ujjait, úgy meg pláne nem, mint mostanában...