2010. október 29., péntek

2010. október 29.

Éjfél körül sokat nyafogott Máté, mert nem igazán kapott levegőt a taknyos orrlyukain keresztül.
Próbálkoztam a kézi pumpás orrszívóval, de állandóan elfordult, így csak annyit tudtam tenni, hogy zsebkendővel "kinyomtam", ami akkor épp ott liftezett...
Az akció sikeres volt és aludtunk reggel 8-ig!
Tejcsi után játszottunk, pakolgattunk, neteztünk...


... majd amikor hozzáfogtunk a tízórai kalácshoz, megérkeztek az én Keresztszüleim.
Kapott Máté túró rudit, krémtúrót, házi kakaós kalácsot és még néhány fazékba való zöldséget. :-)
Rögtön az elején fejmosást kaptam, miszerint sose megyünk feléjük...
Részben igazuk is van, mert éppenséggel itthon vagyunk, néha unatkozunk is, de azért mentségemre szolgáljon, hogy egy túlmozgásos kisgyerekkel és a fél házzal felpakolva sokkal nehezebb kimozdulni -még ha csak néhány órára is-, mint gyerek nélkül.
Mert hát ugye Máté nehéz eset és nem akar beleülni az autósülésébe!
Induláskor azért nem, mert vezetni akar, hazafelé meg azért nem, mert nem akar hazajönni! :-o
Akárhogy is van, borzasztó nehéz vele elmenni bárhová is, még ha nehezen is lehet ezt elhinni...!!!
Szóval a kalácsos tízóraiból nem lett semmi, mert érdekesebb volt az, amit Keresztanyáék hoztak.
Begyűrt Pöpös két túró rudit, ivott teát, aztán összebarátkozott a vendégekkel és elkezdett játszani.
Közben rájött a kakálhatnék, de mivel a megemelkedett létszám miatt zavarban volt (?), nem bújt be a sarokba (az ajtó mögé), hanem félig kitolta az etetőszéket és az mögött nyomott.
Még peluscsere előtt elköszöntek Keresztanyáék, mert mentek még máshova is.
Fenékpucolás után már nem sok időnk maradt játékra, mert mentünk Apával a buszhoz.
Miután hazajöttünk, ebédeltünk (sütőtök + marha), majd elővettem az utazótáskát és összekészítettem Máté hétvégi csomagját.
Amint bepakoltam mindent a kocsiba, elindultunk a rédei Mamáékhoz.
Máté az út felét átszórakozta, aztán rátalált a sípolós tűzoltókalapácsára és azzal álomba fújta magát!
Mamáék előtt már épp azon gondolkoztam, hogy hogyan szedjem ki Mátét az ülésből anélkül, hogy felébreszteném, de Apa eldöntött helyettem mindent, ugyanis épp akkor támadt kedve telefonálni...
Mivel Máté felébredt a telefoncsörgésre, nem volt probléma az autóból való kicuccolás.
Mátét Mamáékra hagytam, én pedig hazajöttem semmit tenni! :-D
Egész délután és este neteztem..., kihasználtam az alkalmat, mert ha Pöpike itthon van, akkor nem enged a számítógéphez! :-p

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Ismerős ez a induljunk valahova, aztán meg indulás haza helyzet. Igaz, Vivi elül (most már) az autóülésben, csak mire rábeszélem mindig, hogy indulás....

    Jó is néha kicsit egyedül lenni, semmit sem tenni, csak netezni, vagy éppen a hobbinknak kedvtelni ugye? Tessék kihasználni (most nincs ki kérje a szemöldökcsipeszt :o) )Tessék kihasználni és feltöltődni energiával, mert azt hiszem eléggé lefárasztanak a gyerkőcök minket!

    De egész hétvégén úgysem tudod megállni, hogy semmit ne csinálj, meg ugye Apa is otthon lesz :o)

    VálaszTörlés
  2. Vagyok vegre:) Anyaek elmentek, igy elobb-utobb a leveled is ossze fog jonni! A cuccokat elkuldtem vele, de meg nem tudom, hogy o megy feled vagy inkabb teged akar otthonaban...
    Latod, latod, van neked kit latogani! Kabisd el a gyereked valami nyalanksaggal es ugy dobd be a kocsiba:p
    Jo netezest,
    D

    VálaszTörlés
  3. De hogy hogy Mate azert jobban van a sok taknyolas nem lehte kellemes neki,gondolom mara mar haza vittetek a kis dobrogit.Jo is neha a gyerekek nelkul,a vendegek is jok a haznal,de neked igazad van Mate nem konnyu esett es vele elmenni valahova azert nehez dolog

    VálaszTörlés