2010. november 11-12.

Csütörtök:

Éjfél körül felsírt Máté és most kivételesen tudom, hogy miért...

Hallottam, ahogy koppant egy nagyot a feje a heverő fakeretében, de szerencsére nem volt akkora baj, hogy néhány pillanat múlva ne tudott volna visszaaludni.

Reggel 8-kor ébredtünk, de még visszaszundítottunk 20-30 percre.

Tejcsi után pizsamában rohangált Máté, aztán betettem Apa mellé a fürdőkádba pancsolni.

A tízórai krémtúró után meglátogatta Pöpös a szoba sarkait és nyomott egy kakát a pelusba.

Fenékpucolást követően még játszott egy kicsit, majd felöltöztünk és kikísértük Apát a buszhoz.

Ezután még beugrottunk a boltba, aztán hazagurultunk ebédelni.

Kaja után nehezen lehetett Mátét ágyba csalogatni, de legalább sírás nélkül történt!

Fél órán keresztül gurult ide-oda a nagy ágyon, gyakorolta a baba-mama-nene szavait, majd miután jól kifárasztotta magát, elaludt.

Nekem ilyenkor csak annyi a dolgom, hogy szótlanul fekszek az ágyon és eltűröm, ahogy "mászkál" a fejemen. Azt hiszem, kezdi megtanulni Máté, hogyan altassa el saját magát... :-p

Másfél órás szunya után teljesen csendben kiballagott a szobából és csak akkor kezdett rinyálni, amikor nem talált engem a nappaliban (mert épp a konyhában voltam). Hát minden nap ilyen hangtalanul kellene felkelnie!

Ébredés után játszottunk, aztán uzsonnára megevett Máté 2 szelet párizsit és egy joghurtot.

Az esténk nyugisan telt és játékosan.

Vacsora után még bohóckodtunk, hemperegtünk egyet, aztán elkészült a tejcsi is.

A hálózsákkal ma is az volt a helyzet, mint tegnap..., nem akart belebújni Máté.

Először megitta a tejcsit, aztán kissé erőszakosabban -de mégis viccesen- ráadtam a zsákot, majd kezdődött az altatósdi.

Néhány perc után a lámpához vezényelt Pöpös, hogy kapcsoljam le (pár hete még az volt a baj, hogy sötét van, mostanában meg már a félhomály is zavarja), aztán megkezdte a mondókáját.

Annyira mondta a magáét és kúszott mászott oda-vissza az ágyon, hogy bele is fáradt 1/4 óra alatt, így este 10-kor már "fújta a kását"! :-)

Péntek:

Reggel fél 8-kor ébredt Máté és egy kis játék után megitta a tejcsijét.

Ezután építőkockázott, motorozott és lufival rohangált.

A tízórai nem nagyon kellett neki, de azért harapott néhányat a finom, puha kalácsból.

Minden nap nehéz rákészülni a sétára, ugyanis Pöpöst lassan lasszóval kell befogni, hogy ráadjam a pulcsit, sapkát, kabátot. Azzal nincs gond, hogy ki kell menni, csak az öltözéssel..., de hát már nincs nyár! :-s

Miután kikísértük Apát a buszhoz, hazagurultunk és ebédeltünk.

Kaja után hagytam még játszani Mátét, amit jól tettem, mert nyomott is egy kevés kakát.

Peluscserét követően már mentünk is az ágyikóba és 5 perc alatt elszenderült a gyerkőc! Rekord idő!!! :-)))

Máté nem döntött egyéni csúcsot, mert csak 50 percet szunyált! :-s

Ébredés után azonnal játszani kezdett, de csak úgy lassan és nyugisan..., tuti nem aludta ki magát!

Uzsonna után érkezett egy újabb adag kaka -jó nagy-, peluscsere után pedig játszottunk és főzőcskéztünk.

Nem sokkal vacsi után befűtöttem a fürdőt és zuhany alá nyomtam Mátét.

Ma valahogy nem volt hangulaton az "árvíz" elhárítására (mert hát ugye mindig úszik a fürdőszoba a sok pancsolástól), így a könnyebbik utat választottam.

Eddig -a majd' másfél év alatt- csak egyszer zuhanyoztattam Mátét (de nem a zuhanyzóban, hanem a kádban, hogy el ne szaladjon) és az nem tetszett neki, most viszont jól lekötötte a figyelmét a kád aljára tapasztott csúszásgátló, így nem volt olyan nehéz a fürdetés.

Ezt a kis ceremóniát pedig ma nem hagyhattam ki, mert a parajpüré zöldre színezte Pöpös fenekét (hiába a tisztogatás), így mindenképp meg kellett mosakodni!

Fürdés után még tett néhány kört Máté, aztán hálózsákba bújtatva megitta a tejcsijét a nagy ágyon.

Miután elfogyott a tejital, lekapcsoltam a lámpát (Őfelsége kérésére) és 10 perc énekelgetés és ringatózás után már szunya volt! Én már szinte csak azért fekszek mellette, hogy legyen kinek a haját morzsolgatni, mert Máté elaltatja magát.

Megpróbálkoznék én a meseolvasással is, de az az igazság, hogy egyáltalán nem köti le, sőt, még jobban felpörög tőle! Kiveszi a kezemből a könyvet, nézegeti, örül, hogy ilyen-olyan rajzokat lát benne (pláne, ha még fel is ismer valamit!), de engem nem hagy olvasni. Szerintem a mesélős időszak még várat magára...

A fogmosással is akadnak mostanában problémáink. Egy-két "húzás" után Máté már szorítja is a száját és követeli a fogkefét! Mivel elég gyenge így a hatás, oda szoktam neki adni pár percre a fogkefét, mert dörzsöl még magának néhányat Ő is.

Tehát vagy odaadom neki, vagy nincs fogmosás... :-s

Örülök én, hogy így önállósodik, de még nagyon sokáig nem fogja tudni megmosni rendesen a fogait!