Nem tudom, mi bántotta már megint a gyerkőcöt, de kb. fél órás hangoskodás után sikerült visszaaltatnom.
Reggel negyed 9-kor kukorékolt Máté. Tejcsi után átöltöztünk és játszottunk.
A tízórai joghurt volt (amibe beletörtem egy banánt is).
Kaja után fordult egy hatalmasat Máté hangulata és az addig szépen eljátszadozó gyerekből egy igazi kis ördög lett!
Sehogy semmi nem volt jó neki, mindenért csak rinyált és hisztizett!
Ebéd után bevittem Mátét a hálóba, de nagyon sokáig csak ordított, hisztizett és hullatta a krokodilkönnyeit!
Kb. negyed órás huzavonát követően hozzámbújt, megszeretgettük egymást, aztán pár perc alatt elaludt.
Már rég művelt Máté ilyesmit és rendesen meg is szaggatta az idegeimet a viselkedésével! :-s
Majd' másfél órát szunyált Pöpös és pár perccel azelőtt ébredt, hogy Apa hazaért melóból.
Egy kicsit még hagytuk a gyerkőcöt rohangálni, aztán felöltöztünk, kocsiba pattantunk és beugrottunk Hatvanba a Deichmannba, mert Máté igencsak kinőtte a nyári szandálját, amit az ősz beálltával már csak szobacipőként használtunk.
Voltak aranyos kis szobacipők a boltban, de olyan gyengének éreztem, hogy azt inkább nem is nagyon próbálgattam a gyerkőc lábára (féltem, hogy nem tartja megfelelően a bokáját).
A "rendes" szandálokkal pedig ismét bajban voltunk -akárcsak nyáron-, mert a többsége szűkös volt Máté magas lábfeje miatt.
Ami viszont ráment a lábára, az vagy rövid volt, vagy hosszú..., úgy tűnik, hogy most valahol két méret között van Pöpös lába!
Végül ugyanolyan szandált kapott Máté, mint amilyen volt neki. Méretileg egyelőre megfelelő (22-es és épp, hogy csak jó!), de valószínűleg hamar kinövi, mert már most határeset (23-asat meg nem mertem venni, mert az meg olyan nagy volt, hogy szerintem csak botladozott volna benne).
Cipővásárlás után átballagtunk a Müllerbe. Apa kocsival, mi pedig gyalog.
A soron következő bolt kirakata vonzotta magához Mátét (főleg így, hogy már kint sötét van, bent meg fényáradat) és be is akart rongyolni a boltba........., csak megfogta az üveg!
Máté nem az ajtón akart bemenni, sőt azt sem tudta, hogy van (üveg)fal. :-)
Én hirtelen csak annyit észleltem -mert hát rohant-, hogy már nincs mellettem a gyerkőc, utána meg már csak a koppanást hallottam!
Mátéka felnyalódott az üvegre, mint ahogyan a filmekben szoktak! :-D ;-) :-O
Először azt se tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert attól függetlenül, hogy azonnal lett egy piros folt a homlokán az ütéstől, vicces volt a szituáció! :-))
Máté először nem is pityergett, mert úgy meglepődött, de aztán elpotyogtatott egy-két könnycseppet is.
Apával a Müllerben találkoztunk össze és miután körbejártuk a boltot, elrohantunk még egy másik cipőboltba, mert Apa lábbelije is haldoklófélben van...
Amint hazaértünk, kapott Máté túró rudit és gyümölcslevet (pohárból/szívószállal) uzsonnára, aztán játszottunk.
A vacsi nagyon nehezen csúszott, de azért játék közben sikerült bekanalaztatnom Mátéval majd' egy egész adag főzeléket.
A fürdést játék követte, majd a tejcsi.
Az alvás váratott magára, mert tejcsi után Máté elvonult a sarokba és nyomott egy kicsike gyurmás kakát.
Peluscserét követően felkerült Mátéra a hálózsák, elterültünk a nagy ágyon és negyed órás énekelgetés (te-te-te) után meg is érkezett az álommanó!
Hat az uvegre foltapados sztory tenyleg tv-be illo volt.Hat megneztem volna en is,szegney Mate azert jol beuthete a homlokat.Edesen jatszik.puszika
VálaszTörlés