2010. december 1.

Az éjszakánk egy katasztrófa volt..., éjfél körül megkezdte Máté a nyekergését! Egy-egy pillanatig nyafogott, aztán a hajammal bíbelődött, majd mire beájultunk volna, kezdődött minden elölről. Fél 2 után azonban jobban rázendített, így Apa át is cuccolt a nappaliba. Fájt Máténak a pocakja, az kínozta meg, pukik viszont alig jöttek ki a fenekéből. Végül valamikor 3 óra körül sikerült visszaaludnunk.
A reggelt átaludtuk. Máté fél 10-kor ébredt, ami nem meglepő az éjszakázás után. Miután behúzta a tejcsijét, átöltöztünk és játszottunk. Közben Apa dobott ránk egy mailt, amiben kérdezte, hogy itthon esik-e a hó. És bizony esett..., nagyon! Addig fel sem tűnt, hogy "hull a hó és hózik-zik-zik" (mert amikor a redőnyöket felhúztam, még semmi nem volt).
Az a kevéske délelőttünk elég pörgős volt. Legalábbis nekem... Megtömtem a mosógépet, elmosogattam, kiteregettem és rendbe kaptam a szobákat. Amíg dolgozgattam, Máté ügyesen eljátszadozott a fa építőkockákkal és a kisautóival.
Ebéd után megpróbáltam a lehetetlent! Mivel későn ébredt Máté, úgy gondoltam, hogy a déli alvás elmarad, de azért csak bepróbálkoztam! Eltartott 15-20 percig, mire elaludt a gyerkőc (a mellkasomon), de mégis csak sikerrel jártam..., nem volt lehetetlen! :-)
A hóesés miatt felkeltettem Mátét 1 óra alvás után, hogy ki tudjunk sétálni Apa elé. Gyorsan felöltöztünk és elindultunk, de sajnos akkorra már nem is hó esett, hanem inkább havas eső, majd eső! Máténak nem jött be annyira a hó, mint ahogyan azt gondoltam, ráadásul a kezei is teljesen lefagytak, mert egyszerűen nem lehet ráadni a kesztyűt. Mire hazaértünk, jól eláztunk..., meg is bántam, hogy egy ilyen félresikeredett kirándulás miatt felébresztettem a gyerkőcöt! :-o

Miután levetkőztünk, az építőkockák közé vetettük magunkat! :-)

Uzsonnát követően Máté játszott, én sütit készítettem és miután megsültek a muffinok rákészülődtünk a hajvágásra. Máténak nem lett volna különösebb gondja a hajvágóval, csak a lehulló hajdarabok zavarták, amik a szemébe-szájába-orrába kerültek. Nehéz volt elkábítani, de szorgalmasan bohóckodtam, amíg Apa fodrászkodott. Ezután a kis kopaszt gyorsan kádba dugtuk, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ráragadt hajszálaktól.

Hajvágás előtt és után...

Fürdés után sóskát vacsoráztunk, játszottunk, majd következett a tejcsi. Aludni nem akart Máté, mert annyira játszhatnékja volt! Még az autóiért is visszatotyogott a nappaliba.

Mindenhol le kellett kapcsolni a villanyt, hogy ne mászkáljon, amit persze sírás követett. Néhány perces bömbölés után lenyugodott Máté és elaludt (nem sokkal 10 előtt).