Miután megérkeztünk, Apa gyorsan bedobta a botokat, mert nála az az első, majd nekifogtunk a sátor felállításához. Akkora sátrat vettünk néhány éve, hogy 4 személy kell a felállításához... :-O Úgy voltunk vele, hogy majd ha gyerek lesz, akkor kell a két hálófülkés sátor, na meg ha majd felnő és bulizni mennek..... Elvileg 6 személyes, de 8 ember is kényelmesen elfér benne (hálózsákkal). Biztos szidni fog minket Babó, ha majd évek múlva neki kell felállítania ezt a sátrat, mert nem egyszerű... Na mindegy, Papáékkal együtt felépítettük a "házat" (amivel egyébként mindig ketten szenvedtünk).
Nagyon jó idő volt végig, 20-án (csütörtökön) még fürödtünk is. Lett is ebből háború.... Kifogtunk egy "problémás", napijegyes szomszédot (ill. többet is, mert azt hiszem, hárman voltak...), aki az egész lubickolást tátott szájjal, nyálcsorgatva nézte végig, aztán este, amikor jöttek az ellenőrök, jól felnyomott minket. Nem lett belőle semmi, de Papa nagyon felpörgött, ki akarta őket faragni baltával. Nekem se kell sok biztatás, én is ki tudom ám nyitni a számat, de egy-két beszólás után visszafogtam magam. Aznap este tüzijáték volt a tónál. Komolyan mondom, jobb volt, mint amit egy városi rendezvényen lehet látni! Kicsit később láttuk a Hatvanban fellőtt tüzijátékot is.
Pénteken én már nem nagyon mentem a vízbe, inkább csak a lépcsőn álltam, ahol térdig ért a víz. Na nem azért, mert beijedtem a "kedves" szomszédoktól, akik reggel szépen elhúzták a csíkot, sokkal inkább a "piros betűs" napjaim miatt.... Miért ne ilyenkor törne rám a nyavaja...!?
Péntek délután elugrottunk Mamáékhoz Babóért, aztán gyorsan elvittük a másik Mamához. Ott is kipakoltunk mindent, aztán megint elköszöntünk Mátétól.
A fiúk hiába etettek és dobáltak, nem fogtak semmit! Szombat este már elkeseredésükben azt mondták, hogy muszáj megfogni a becsület-halat! Így is lett, fogtak összesen 3 halat. Ez a mellettünk levő horgászhoz képest semmi, aki szerdától szombatig 16 halat szedett ki a tóból.
Kettőt át is hozott nekünk /biztos megsajnált minket :-) /, de amilyen szerencsétlenek vagyunk, még abból is elhagytunk egy halat -reggelre meglépett!
Vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső. Minden évben így járunk, hogy utolsó nap esik az eső! Tavaly időben hazajöttünk, még eső előtt összepakoltunk a sátrat, de most nem úsztuk meg.
Mivel így közbeszólt az időjárás, ébredés után már pakoltuk is össze a cuccainkat.
Hazaértünk, Apa megpucolta a halakat, én meg nagyjából kirámoltam a kocsiból. Utána fürdés, hajmosás...stb. és indultunk Babóért. Mondtam Apának, hogy inkább aludni kellett volna egyet, mielőtt Mátét hazahozzuk, de csak elindultunk érte...
Itthon nem volt semmi különös, ettünk, játszottunk, beszélgettünk. Estére megérkezett egy jó nagy adag kaka is. Jól megdolgoztatott vacsinál Babó, mert mire végztem a kaka eltávolításával, addigra összepisilte a ruháját, aztán miközben vettem volna le a ruháját, nyomott még egy kicsi kakát.
Azt mondta mind a két Mama, hogy nagyon jó gyerek volt Máté, nem sokat sírt, de annál többet játszott és beszélgetett.
Péntek éjszaka elkezdett Babó szörcsögni, lehet, hogy kicsit megfázott. Na de nem is csoda: az egyik Mama rugit nem ad rá, a másik meg a body-t felejti le Babóról....
Állítólag hamarosan lejjebb kell engednünk a kiságyat, mert lehúzza Máté a fejvédőt, belekapaszkodik a kiságy rácsába és kikukucskál a fejével.... Kicsi a bors, de erős!!! :-))
Jó volt ez a pár nap szabadság. Hiányzott a fiam, de az is jó volt, hogy nem kell körülötte tenni-venni. Minden nap felhívtam Mamáékat, naponta többször is, hogy mi van a gyerkőccel. :-))
Pihenni mentem, de abból nem lett semmi! Már reggel 7-kor se lehetett levegőt kapni a sátorban, kiüldözött a meleg! Így aztán a pihenésből lihegés lett, még fáradtabbak lettünk, mint voltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése