2010. március 14., vasárnap

2009. augusztus 25. Pöpike beteg...

Megint úgy keltünk reggel, mint tegnap: fél 5-kor volt a reggeli.
Szegény Babókám beteg, megfázott,amíg nem vigyáztam rá... :-(
Csak szörcsög, meg szörcsög, tele van a nózija. Ez a pumpás orrszívó semmit se ér, így szóltam Apának, hogy délután venni kell egy porszívós orrszívót.
Ma már azért voltak jó pillanatok is. Egy kicsikét beszélt hozzám Babó, teli szájjal vigyorgott és kapálózott kézzel-lábbal hasonfekve. Hason fekve, nagy rugdosások közepette már hátrafelé tolja el magát. Lehet, hogy hátrafelé hamarabb fog kúszni majd, akárcsak az anyja... :-o Ettől függetlenül még mindig nyűglődéssel telt az egész napunk. Hamar megunt minden játékot Máté (sajnos még engem is...).
Aludt Babó délelőtt kétszer is. Volt egy másfél órás és egy félórás szundi-bundi.
A nap folyamán kétszer volt kakás csomag: egy reggel (zöldes) és egy délután (sárga).
Kimentünk Apa elé és útközben összefutottam a doktornő mellett dolgozó asszisztenssel. Mondtam, hogy náthás Babó és erre azt mondta, hogy ne menjünk a rendelőbe, mert nagyon sokan vannak, nehogy összeszedjen Máté valami nagyobb bajt is. Akkor kell csak elmenni az orvoshoz, ha lázas is lesz. Ha beteg Máté, akkor csütörtökön se kell vinni a Ligába, mert nem szereti a doktornő, ha beteg gyereket visznek oda a többi közé. A védőnő szerint pedig nyugodtan mehetünk, ha csak egy kicsit náthás. Ha nem rosszabbodik a helyzet, megyünk csütörtökön és akkor valószínűleg szurit is kap Babó (majd eldönti a doki néni), mivel a 3 hónapos oltást eddig még nem kapta meg.
Délután Apa meghozta az orrszívót, amit gyorsan ki is próbáltunk. Hát... mit ne mondjak, tetszett a dolog Babónak! :-)) Kicsit nehéz odatalálni az orrlyukához, mert izeg-mozog, de egyébként meg vigyorog az egészen, tetszik neki, ahogy birizgálja az orrszívó az orrcimpáját... :-) Aztán amikor jó helyre került a szívó és jött a cuccos, azt már annyira nem találta mókásnak.
Fürdésig megint csak a találgatás volt, hogy mihez is kezdjünk a gyerkőccel, de a pancsi megint bejött Máténak. A jókedv egészen a pelenkázásig tartott, utána már nagyon türelmetlenül várta a vacsit. Szegénykém olyan fáradt volt, mire megérkezett a kajája, hogy a felét tudtam csak beletömni. Még el sem múlt fél 9, amikor teljesen bealudt....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése