2009. augusztus 8-9.

Szombat: Ma fél 7-kor keltünk. Délelőtt elvittük Mátét Mamáékhoz, hogy nyugodtan tudjunk vásárolni. Nyakunkon a keresztelő és Babónak még nincs szép ruhája... Körbejártuk Gyöngyösön az összes létező bababoltot, de vagy nem volt Mátéra való méret, vagy nagyon béna volt a ruha. Az egyik helyen kirakott az eladó egy kétrészes ruhát a 68-as méretből, de szerintem azt 2 éves gyerekre méretezték... :-O Ráadásul olyan vastag volt, hogy biztos nem adtam volna Mátéra a 30-40 fokos nyári melegben! Egyszerűen hánycikk a 3 hónapos fiúra való "ünneplő" ruha! Még Hatvanban próbálkozni kell, de ha Gyöngyösön nem kaptunk, akkor Hatvanban tuti még ekkora választék sem lesz. Nagyon valószínű, hogy Pestig kell mennünk. ...És már csak 1 hetünk van a vásárlásra.

Ha keresztelős rucit nem is vettünk, de otthoni ruhából bevásároltunk. Muszáj volt kinyitni a pénztárcát, mert már alig bírtam összepatentolni Babón a ruhákat. Nő a gyerek, mint a gomba! Itthon felpróbáltuk a body-kat és azt hittem, dobok egy hátast: éppen hogy csak jó rá a 3-6 hónaposra való body! Ez őrület!!! Akkor má' milyet vegyek???? Olyan 1 évesre valót??? :-O

Babó elég jól elvolt Mamáékkal. Ettek is, meg picit szundiztak is, meg kicsit sírtak is....

Ma jó napunk volt, nem volt hasfájós kiabálás. Annyit foglalkoztam Mátéval, hogy már a számat is rongyosra beszéltem. Nem bánná, ha egész nap dumálna neki valaki. Az a baj, hogy ezt a beszélgetős dolgot egyre jobban megszokja és mostanában kevésbé játszik el egyedül. Az meg nem nagyon jó, mert akkor olyan, mintha hozzá lennék kötve és nem tudok tőle semmit se csinálni.

A kezekkel való játszadozást már nagyon szereti. Érdekli, ahogy össze-vissza mozgatom neki az ujjaimat. Az Ő keze pedig egyre többet van az én kezemen/karomon (és nem ökölbe szorítva...). Összetettük a tenyerünket..., jaj, hogy milyen apró kezecskéje van az enyémhez képest! :-D Olyan jó és kellemes, amikor fogja a kezemet/karomat azzal az icipici puha kezecskéjével.

Sajna mostanában csak én vagyok Babóval, mert Apa beteg. Azért ez elég fárasztó! Minden elismerésem azoknak az anyukáknak, akik teljesen egyedül nevelik a gyereküket (nagyszülők segítsége nélkül). Marha fárasztó lehet ám, hogy egész nap csak a gyerek van és nincs kinek odaadni egy kicsit. Így lehet észrevenni, hogy milyen nehéz, amikor Apa kidől és azt az 1-2 etetést nem tudja bevállalni, amit szokott...

Este kaja közben el is pilledt a drágám, annyira lefárasztottam szegényt a sok játékkal. De nem csak Ő fáradt ám el, hanem én is....!

Vasárnap: Ma 6-kor keltünk. Alig bírtam kimászni az ágyból a fáradtság miatt. Apa ugye nem nyúl Babóhoz, pedig ilyenkor (hétvégén) Ő szokta kiszedni a helyéről.

Délelőtt sűrű volt a program. Mátéval is foglalkozni kellett, meg a mosógép is ment egyfolytában. Még 10 percre se nagyon tudtam leülni, mert a kiscsákó nem akart beájulni (szokás szerint).

A ruhákon kívül még játékokat is mostam. A múltkor elhozattam Mamáékkal egy zsák plüss állatot, ami még az enyém volt. Na legalább ilyesmit nem nagyon kell venni! Az a baj, hogy csak az én játékaim vannak meg, Apa nem pakolta el a gyerekkori játékait. Sajna tőlem nem sokat fog örökölni Babó, mert szerintem nem fog neki kelleni Barbie baba és társai + kismosógép....stb. Viszont mesekönyvből van egy nagy dobozzal, azt is mind megőriztem és még ott vannak a diafilmek is (ami akkor pár forintba került, ma meg több százba...).

Szóval egész nap ment a mosógép! Mosás után sikerült elaltatni Babót és úgy gondoltam, jobb lesz, ha én is ledőlök egy órácskára. Épp, hogy bebújtam az ágyba, jött a telefon, hogy menjünk Edináékhoz egy kis csülökpörköltre! Így aztán alvás helyett mentem zuhanyozni...

Ma Apa próbált Babóval foglalkozni (feltette a maszkot...). Már 3 napja nem nyúlt Mátéhoz és érdekes módon ez meg is látszott. Nem volt jó Máténak Apánál, csak az én segítségemmel tudta megetetni. Úgy bömbölt, mint amikor fáj a hasa. Lehet, hogy máskor se a hasa fájt, csak nem tetszett neki, ha éppen Mama akarta etetni...???? Annyira hozzámnőtt az utóbbi időben! Nem nagyon jó neki más kezében, ha átveszem, nálam egyből nyugi van. Korai lenne még, hogy ez kialakuljon nála, most még mindegy (lenne elvileg), hogy kinek a kezében van a hátsója!

Este átmentünk Edináékhoz kajálni, de persze Apával egyszerre nem tudtunk asztalhoz ülni. Sírt Babó. Nem tetszett neki, hogy sokan vagyunk. Ráadásul mindenki beszélni akart hozzá, meg akarták dajkálni kicsit, de csak az én vállam kellett neki. Nem lesz ez így jó! Már csak azért sem, mert egyre nehezebben bírja a karom-vállam a több, mint 6 kg-t!!! Kaja után kicsit nyugton maradt Máté a babakocsiban. A két csajszinak (Odinak és Kittinek) szülinapja volt és ennek örömére tüzjátékoztunk is. Volna... Ha nem kellett volna hazajönni... Még el sem durrant az első, Babó már rá is zendített. Aztán ahogy jött a bumma, úgy ordított egyre jobban! Így inkább hazajöttünk, megvacsiztunk és utána lassan el is aludt Bébibogyó!