Tegnap este mégis csak az ügyeleten kötöttünk ki. Nem is magam miatt, hanem inkább Babó miatt, nehogy valamit elkapjon. De bár ne mentünk volna....! Még ilyen orvost! :-O
Elmondtam, hogy 38 C alá nem ment a lázam, fáj mindenem, nem is élek...stb, erre megkérdezi, hogy mégis miért vagyok ott. Na akkor, abban a pillanatban átfutott az agyamon, hogy sarkon fordulok, mert hát egy orvos hogy kérdezhet ilyet. Biztos megzavartam az esti tevékenységéban. Aztán felvilágosított, hogy nem is voltam lázas, csak egy kis hőemelkedésem volt (38,4 C az hőemelkedés...). Vírusfertőzésem van, de akkor is lehetett volna emberibb a hozzáállása. Úgy látszik Hatvanban csak ilyen orvosok dolgoznak. Szokták mondani, hogy a szemetet mindig összefújja a szél.............. Tisztelet a kevés kivételnek (mint pl. a nőgyógyászom), aki szívvel-lélekkel csinálja azt, amit annak idején választott. Ha erre valaki nem képes, akkor menjel el inkább havat lapátolni. Még szerencse, hogy ahová Babóval itthon rendszeresen járni kell, ott mindenki szívesen csinálja a munkáját!!!
Ma is feküdtem néhány órát, mert szerencsére volt segítség. Jött Mama és Papa (pedig úgy volt, hogy mi megyünk). Ma se sokat volt Máté a kezemben, de akkor is csak úgy, hogy maszkot tettem fel. Ha lett volna itthon kesztyű, valószínűleg még azt is bevállalom, nehogy baja legyen a kicsi fiamnak, hiszen még csak alig múlt két hónapos... Milyen rossz így maszkban etetni, puszit nem adni...., még jó, hogy nem tartós ez az állapot. Etetés közben nézte is Máté a maszkos fejemet rendesen, biztos feltűnt neki, hogy valami nem olyan, mint szokott.
Még estefelé is 37,8C-os voltam. Hát sose megy le??? Jó lenne már újra a régi lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése