Ma 4-kor ébredtünk. Egy peluscsere után jött az etetés (maszkban...). Már ilyen korán jókedve volt kicsi Máténak, örült mindennek. Még kaja után is vigyorgott ezerrel, azt hittem, vége a pihenésnek, de szerencsére elaludt, így én is visszabújhattam még az ágyba kb. 2 órára. Ezután már csak 8 előtt volt ébresztő!
Ma már jobban vagyok. Kegyetlen 2 nap van mögöttem! Ritkán vagyok beteg, de akkor tuti feküdnöm kell! Úgy 5 évente egyszer belázasodok, de olyan még nem volt, hogy ne tudjam levinni a lázamat (vagyis a hőemelkedésemet, mint ahogyan az ügyeletes orvos mondaná...). Tényleg nem értem ezt az egészet... Most akkor meg kellett volna várnom a 39 C-ot, amikor már saját lábamon nem tudok orvoshoz menni??? Ez a 38,4 is kikészített, de hallottam olyanról is, aki már a 37,5-től padlót fog... Na mindegy, nem mérgelődök ilyen orvosok miatt ennyit, inkább örülök, hogy egyre kevésbé vagyok beteg, annak meg még jobban örülök, hogy Babó semmit nem kapott el (eddig és remélem ezután se!).
Megtalálta Apa a lemezt melóban, amin a 2. hónap képei vannak, de az a lemez is olvashatatlan... Hát hogy lehetünk ennyire szerencsétlenek!!!??? Talált Apa a neten egy "lemez-polírozót" és el fogjuk oda küldeni. Megéri, mert arra nincs pénzünk (kb. 150ezer), hogy a vincsiből kimentessük a Máté-mappát (laboratóriumban...).
Nagyon furán eszik már Máté. Az első 2-3 korty után feszeng! Alig lehet vele bírni, enne is meg nem is... Azért dél körül sikerült neki kicsit lepihennie. Mivel lett egy kis szabadidőm, gondoltam, hajat mosok. Épp, hogy megmostam és rátekertem a törölközőt, jött a védőnéni. Még szerencse, hogy Apa kicsit megpiszkálta múltkor a csengőt, mert így legalább be tudott jönni. És még jó, hogy addigra végeztem a hajmosással, mert nem biztos, hogy hallottam volna, hogy csengetnek..
Máté épp aludt, de mikor már indult volna a védőnéni, addigra fel is ébredt. Így aztán sikerült nekik "elbeszélgetniük" egy kicsit. Megtornáztatta a védőnéni Babót és azt mondta, hogy valamivel már szebben tartja a fejét.
Délután nem tudom, mi történt, de több, mint valószínű, hogy a pocakfájás okozza a problémákat: olyan hatalmas ordítást levágott a gyerkőc, hogy így még sose sírt.. :-(
Alig lehetett megvigasztalni, naggyon-naggyon sírt. Talán még a szuri se fájt neki ennyire!!! Az etetés se megy egyszerűen: nem is tudja, hogy egyen-e. A kaka sincs rendben, megint volt benne vérpötty ( hát már még a kaka is beteg... vérzik Máté kakája ;-) ). Már féltünk az éjszakától, hogy tud-e majd Babó aludni (na meg mi is...). A vacsi az nagyjából bement és utána elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése