Pici szívem, pici szám
Boldog új évet kíván!
Már 10 körül ébredeztünk Apával, így aztán nem mondanám, hogy sokat aludtunk...
Reggeli (vagy inkább ebéd?) után megnéztünk néhány filmet, hánykolódtunk nagy fáradságunkban, aztán úgy döntöttünk, rácsörgünk Mamára, hogy mehetünk-e Mátéért.
Mama megelőzött! Telefonált, hogy hagyjuk nála Mátét még ma éjszakára is.
Rábólintottunk, de mondtuk Mamának, hogy ha felébred Pöpike (mert épp szunya volt), akkor elmegyünk és kicsit megdögönyözzük!
Vártunk 1 órát, majd elugrottunk meglátogatni Mátét.
Amikor odaértünk, még mindig aludt Babó!
Az ébredés kissé sírósra sikeredett, de lenyugizás után nagyon jókedvű lett! :-)
Annyira örült, annyira nagyon játszott, de a figyelmét semmi nem kötötte le 1-2 percnél tovább (mint ahogyan máskor sem)!
Állítólag Apa is ilyen baba volt..., Ő is mindenbe csak belekapott, bár Mama szerint Máté még "rosszabb".
Úgy látszik, Novákéknál generációról generációra sokszorozódik az aktivitás... :-o
Érzem ezt én is, mert Máté 2 hónapos korától ugrásra készen kell állni, nem is tudom, mi lesz, ha megtanul járni! :-o
Ott voltunk kb. 1 órát és játszottunk is kicsit Pöpikével! :-))
Miután hazaértünk, csak céltalanul jöttünk-mentünk a szobák között, nem nagyon tudtunk magunkkal mit kezdeni (valószínűleg Máté-hiány lett úrrá rajtunk!)...
Holnap délelőtt megyünk Mátéért és visszatérünk a fárasztó, ám boldog hétköznapokba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése