Ma reggel 6 körül már ébredezett Máté és egy fél óra elteltével magunk közé vettük!
Egy kicsit játszott velünk-rajtunk-mellettünk, aztán benyűgösödött.
Apa csinált Pöpikének reggelit és együtt megetettük (Apa fogta Mátét, én meg öntöttem a tejcsit a torkába...). :-p
Máté behúzta mind a 210 ml tejet!
Kaja után már nem lehetett vele bírni, így átköltöztettük magunkat a nappaliba.
Babóca játékba lendült és közben nyomott egy kakát.
Tegnap nem volt kaka, ma viszont akkora hatalmas trutyi került a pelusba, hogy a kuki is alig látszott ki! :-o
Nem volt mit tenni, fürdővizet kellett csinálni... :-p
Persze nem volt egyszerű feladat az öltöztetés, Máté egyáltalán nem tud megmaradni a hátán...
Ezután kapott Pöpike teát, amiből első körben behúzott 80 ml-t.
Egy kis játék után megint megszomjazott és megivott még 100 ml teát. Alig maradt valami a cumisüveg alján... :-o
Teácskáját szopogatva álomba is szenderült Máté és aludt kemény fél órát!
Ébredés után még játszottunk egyet, majd megcsináltam a tejcsit.
Kaja (180 ml) után folytattuk a játékot.
Nagyon ügyesen, szépen eljátszadozott Pöpike önállóan is és velem is.
Aztán jött egy kis nyűgi...
Megitta Máté a maradék teáját és büfi helyett elaludt.
Pihengetett fél órát és felébredt! Hát..., nem viszi túlzásba!
Ébredés után játszott egy nagyot! :-))
Ezután megkapta az ebédjét (170 ml tejcsi), majd folytatódott a móka!
A nagy öröm addig tartott, amíg meg nem látta Esztiéket...
Esztivel szépen csendben összehaverkodott Máté, majd újra játszani kezdett.
Megint kezdődött az ágyra felpakolok-ágyról lepakolok játék.
Már a karácsonyra kapott hordóját is próbálta feltenni Pöpike (ami elég nagy, de egyszer sikerült neki).
A hordópakolós résznél borult a bili! Amíg a hordót "lóbálta", addig szépen odaaraszolgatott Tomihoz és ott rájött az ordíthatnék.
Kb. 2 órán keresztül próbáltuk megfejteni, hogy mi lehet a baj, de nem jöttünk rá...
Lehet, hogy a Keresztapjától ijedt meg!?
Két kiabálás között megetettük és már úgy tűnt, hogy szunya lesz, de mégsem sikerült elaludnia Máténak.
Aztán nagy nehezen kikupálódott és megint a "régi" lett: játszott és dumált egy kicsit.
Miután Esztiék hazamentek, még játszottunk egyet, majd megkapta Máté a tejcsijét és 180 ml-nél elaludt.
Nem tudom, hogy bírja így Pöpike, de ismét elég keveset szunyált! Csak 25 percet hozott össze és sírva ébredt...
Ébredés után leadott jópár sorozatlövést és 1 órán belül minden jóra fordult! :-)
Miután megoldódott a pocak-probléma, nagyon vidáman játszott Máté egyedül is és velünk is!
Egészen vacsiig tartott a boldogság, aztán megette Máté a 180 ml tejcsijét és elaludt (11-kor).
Teljesen kicserélődött a gyerekem! Néhány hete még el sem tudtam képzelni, hogy ilyen is létezik...
A sírós, nyűgös fiamból egy imádnivaló, önállóan játszani tudó kis dumagép lett! :-D
Akárki akármit is mond, borzasztóan felemészti az ember energiáját (és idegrendszerét) az egész napos nyávogás-ordítás hallgatása és a tény, hogy tehetetlen ennek elkerülése érdekében.
Persze akkor is szereti a gyerekét, de mégsem tud 100 %-osan odaadó lenni!
Viszont amikor nincs semmi gond és minden úgy működik, ahogyan az a "nagykönyvben" meg van írva...., hát akkor a szeretet is teljesen más!!! :-)
Még a "kölcsönadás" előtti napon történt a változás (hétfőn) és a mai napig is tart.
Nagyon bízom benne, hogy ettől már csak jobb lehet és nem fordul vissza a folyamat, mert eleget szenvedtünk hónapokon keresztül.
Egy "jó" gyerekkel sokkal könnyebb az élet és ha már a sors úgy hozta, hogy belekóstolhassak ebbe, akkor jó lenne, ha így is maradna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése