Reggel korán keltünk! Már 6 előtt felsírt Máté és hiába került közénk, hiába nyelte be a teáját, nem akart már visszaaludni...
Játszott egy kicsit, aztán megkapta a reggeli tejcsiadagját, ami ma kicsit korábban volt a megszokottnál (bár nem sokkal, mert próbáltam húzni az időt).
A kaja utáni kaka elmaradt ma is, ami most már kezd fura lenni, mert nem szokott Máté ilyesmit csinálni!
Peluscsere és átöltözés után összepakoltam a cuccainkat, felöltöztünk és elindultunk kocsikázni.
El kellett menni Egerbe az Apeh-be, mert Apa rosszul töltött ki valamit az adóbevallásában és a korrekció csak személyesen intézhető el.
Máté szinte végigaludta az utat (45 perces szunya után ébredt, mert ki kellett venni a trónjából).
Egerbe nem volt nehéz eljutni, de magát az Apeh épületet elég nehezen találtuk meg (még sosem voltunk ott...).
Hiába mentünk GPS-sel, Zsuzsika (így hívják a navigáló nénit) nem oda irányított, ahova kellett volna! Illetve jól mondta az útirányt, de a térkép meg mást mutatott, így tettünk a városban plusz 1 kört.
Miután sikerült megtalálnunk az Adóhivatalt, sorszámot húzatott velünk a biztonsági őr és amikor szétnéztünk, azt hittük, dobunk egy hátast a hatalmas tömeg miatt.
Nagyon rendes volt a biztonsági bácsi, egyből szaladt az ügyintézőkhöz, hogy a következő sorszám hívása előtt rendezzenek le minket, mert babával vagyunk!
Elég gyorsan végeztünk, csak egy aprócska adatot kellet javítani a főlapon és már mehettünk is haza.
Hazafelé ismét bealudt Máté és újabb 45 percet produkált...
Miután hazaértünk, megkapta a tízóraiját (őszibarack-alma teljes kiőrlésű rizzsel).
Kaja után még egy kicsit játszott, aztán betettem a babakocsiba és kikísértük Apát a buszhoz.
Nem jöttünk egyből haza, hanem sétáltunk még egy kicsit és Máté elaludt.
Itthon felvonszoltam a lépcsőn, behúztam az előszobába, rányitottam az ablakot és hagytam durmolni.
Kicsivel több, mint 1 órát szundikált Máté, majd egy kis játék után megkapta az ebédjét.
Inkább szomjas volt, mint éhes, mert akkora vonyítást levágott a délelőtt elmaradt gyümölcslevéért, hogy visszhangzott a ház tőle, így kénytelen voltam tartani neki a cumisüveget!
Behúzta a 2 dl innivalóját, aztán megevett kb. 3/4 üvegnyi tökfőzeléket (csirkehússal).
Kaja után nagyon ügyesen elszórakoztatta magát Pöpike! Dumcsizgatott, nyálat fújt, pakolgatott és közben megérkezett a tegnap óta várt kaka!!! :-D
Hatalmas kakát távolítottam el Pöpös sejhaja alól és a body is cserére szorult, mert egy kissé olyan lett...
Tiszta popóval játszott Máté, amíg össze nem szedtem néhány apróságot a palenkázótáskába, aztán átvonultunk Edináékhoz.
A tegnapi egy hirtelen és megbeszéletlen találkozó volt, mert eredetileg mára csináltunk programot, hogy Kittike is Mátézhasson egy kicsit (mert szegénykém mindig lemarad...).
Máté megint elkápráztatta a csajokat, de Kittike folyamatosan csak a házimunkával foglalatoskodott (azért oda-odaszólt Máténak mindig!!!).
Pöpikének ingadozó volt a hangulata: néha nagyon vigyorgott (és sétált és játszott Odival), néha pedig rinyált egy kicsit (még a könnyei is potyogtak).
Kajaidőben Máté tejcsi helyett új ízvilágot fedezett fel. Megkívánta Kittitől a pörköltet, így félig-meddig megtömte a bendőjét pörköltszaftos kenyérrel. Nagyon tetszett neki, abba sem akarta hagyni...! :-p
Azt hiszem, tényleg nincs egyetlen olyan dolog sem, amit a fiam tőlem örökölt volna... Több, mint valószínű, hogy húsimádó lesz, akárcsak az apja! :-o
Persze az újdonság után nem sokkal még a tejcsi is jól csúszott, megevett Pöpike 220 ml-t és közben laposakat nézett.
Kaja végére felébredt, magára talált és produkálta magát.
Akkor már Peti is letette a kerti szerszámokat és Máté bemutatkozott neki is (tudományilag, mert egyébként találkoztak már).
Este Edina véleményt nyilvánított: Máté egy egyhelyben megülni nem tudó, örökmozgó gyerkőc...
Hát igen, ez így van! Nem hiába kell Pöpösnek bolti kaját adni... (főzőcskézni se időm, se energiám). Na de majd csak bővül már az étlap és egyre több olyan kaja lesz, amit Máté velünk együtt ehet. Egyébként úgy tűnik, hogy nem a kanalas kajával van Pöpikének a gondja, hanem az íztelenséggel. A neki való kaját alig bírom beletömni, viszont a mi ételeinkből kapott kóstolókat úgy nyeli, mint kacsa a nokedlit! ;-)
Na de visszatérve a kirándulásunkhoz: eltöltöttünk ma is pár órát a csajokkal, elrohant ez a nap is.
Elég későn értünk haza, így gyorsan tüzet kellett csiholnom.
A fürdést elhalasztottam, nem akartam kapkodni már a pancsolás miatt, ráadásul nem volt bent valami meleg...
Máté annyira fáradt volt, hogy nagyon hangosan rinyálva követelte a vacsiját (mit sem törődve azzal, hogy alig 2 óra telt el az uzsonnája óta).
Megcsináltam neki a tejcsit (hamarabb, mint gondoltam), megevett Máté 220 ml-t és el is aludt.
Feküdt még rajtam néhány percet, teljesen lement alfába, aztán 3/4 10-kor betettem az ágyába (hogy még 'mélyebben' aludjon!) :-)
Aludt Máté 1 órát, aztán felsírt. De nagyon!!! :-s
Annyira fájt a hasa, hogy visítva vonyított, nekem meg majd' megszakadt a szívem.
Közben Apa is hazaért...
Adtam Pöpikének Espumisant, ami a sok szenvedés után gyorsan rendbe kapta a pociját és minden gömbölyű lett.
Hát annyira kerek lett a világ Máté számára, hogy teljesen kipattantak a szemei és hihetetlen jókedvvel elkezdett játszani.
Nem sokkal éjjel 1 óra előtt kapott teát, remélve, hogy pontot tehetünk végre a nap végére, de miután benyakalta a 2 dl-t, még jobban felpörgött... :-o
Az ajtórácsnál dőlöngélve és fejetrázva nagyon sokat "magyarázott" Máté! Végre beindulni látszik a beszélőkéje, ugyanis többször is hallottam tőle a babababa-t. Olyan aranyos, amikor mondja! :-D
Ezen kívül néha összejön a mam szócska is és az apa/papa is egyre jobban alakul! :-))
Késő este még a pápázás is jobban ment, mint máskor!
Érdekes! Mintha éjjel tanulékonyabb lenne a gyerkőc... :-o
Újabb várakozás következett, aztán csináltunk Pöpösnek tejcsit...
Kb. 3/4 2 lehetett, amikor nekivágtunk a hosszadalmas evésnek. De hogy miért kezdjük ezt már megint!? Csak nem fejlődési szakaszban vagyunk? :-o
Bevágott Máté 220 ml tejcsit és elaludt. Egy kicsit még pihentettem a mellkasomon, aztán betettem az ágyába.
Majdnem negyed 3 volt, mire bebújtam a takaróm alá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése