2010. április 8.

Nagyon kevés alvás után 9 körül keltünk fel.

Néha nyugi volt, néha pedig folytatódott az éjjel abbamaradt fájdalmas sírás.

A reggeli elég gyenge volt (160 ml), de már nem csodálkozok rajta.

Délelőtt elmentünk az orvoshoz, de a doki néni szabin van (helyettesítés van délután 2-től)...

Hazagurultunk, majd kapott Máté tízórait.

Kevés tejcsivel a pociban (120 ml) aludt fél órácskát.

Ébredés után játszott egy keveset, aztán kezdődött a sírás. Egyre nehezebben viselem már én is, így Mátéval együtt itattam az egereket... :-(

Már úgy megbántam, hogy elvittem az orvoshoz múlt héten! Egész télen semmi bajunk nem volt, most meg egy kis íny-lifegés miatt beszopogatta Pöpike a durva nyavaját...

Sürgettem az időt, tűkön ültem!

Aztán végre elindultunk a rendelőbe, de majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam, milyen sokan várakoztak... :-s

Mivel Mátéval nem nagyon lehetett bírni, így hazafelé vettük az irányt.

Útközben elaludt Pöpös, így inkább tologattam, hogy tudjon kicsit pihenni.

Visszakocsikáztunk a boltig valami gyors-kajáért (mert délutánig szinte csak 1 banán volt a bendőmben).

A boltban felébredt Pöpike (15-20 perc szunya után), aztán elmentünk megnézni, mi a helyzet a rendelőben.

A sor nem haladt, mert a nyomtatóval is gondok akadtak, így visszatologattam Mátét a "buszmegállóba" és megvártuk Apát.

Ezután hazajöttünk, majd járgányt váltottunk és kocsival Apa visszavitt minket az orvoshoz.

Több, mint 1 órát vártunk, mire bejutottunk.

Máténak a torkával gondok vannak (talán a mandulája duzzadt, mert a tonsilla azt jelenti).

Kissé mintha az egyik füle is érzékenyebb lenne, mert jelzett Máté, amikor a doki néni nyomogatta.

Kapott Máté gyógyszert (Cecloretta), mellkas-bedörzsölős-mentolos valamit és Fenistil cseppeket (fulladás veszélyre, ugyanis előfordulhat a mandula miatt, így fokozottabban figyelni kell rá).

Hétfőn vissza kell majd vinnem Mátét egy kontrollra...

Miután hazajöttünk, megevett Máté 150 ml tejcsit, majd játszott keveset és nyűgösködött is.

Megérkezett a kaka is (ismét hígabb és bűzösebb volt).

Ezután ivott Máté teát és el is szunnyadt vele.

Pihengetett kb. 40 percet, aztán nyekeregve ébredt.

Éppen játékba lendültünk, amikor megérkezett Mama és hozott Máténak ajándékot (Mama szomszédja küldött Micimackós poharat, mély és lapos tányért).

Mama megetette Pöpikét, de az uzsonna sem csúszott (90 ml tejcsi)...

Próbáltuk szívatni az orrát, de nem jártunk sok sikerrel, nem hagyja magát Babóca... :-(

Estére már nagyon fáradt volt, a fürdést is elnapoltuk.

Valamikor 9 körül megkapta Máté a gyógyszeres és nem gyógyszeres vacsiját, megevett 150 ml tejcsit (közben bementoloztuk a nyakát) és elaludt.

Ismét használatba vettük a légzésfigyelőt, bár az első ébredés után úgyis mellettem folytatja az éjszakát Pöpös.

Az idegeim romokban! Nem azért, mert beteg Máté, hanem azért, mert félek ettől a fulladásos köhögéstől...

Apa szerint túlkomplikálom a dolgokat, de én nem így gondolom! Naponta többször látom Máté arcát olyankor és szó szerint küzd, mert nem kap levegőt (mint amikor valakit jól hasbarúgnak).

Szörnyű látni! Stressztűrő képességem határán járok és néha-néha úgy érzem, hogy az lenne a legjobb, ha bőgnék... Szívesen lennék már kb. 2 héttel idősebb!!!!

A fogacskák is egyre nyomakodnak kifelé, ma már megint több látszott a csücskökből...