2010. augusztus 5.

Szinte semmit sem aludtunk éjjel.

Máté először éjfél körül sírt fel, de egy idő után teával visszaaludt közöttünk.

Fél 3-kor ismét riadó volt, de akkor már nem volt egyszerű a helyzet...

Sokkal melegebb volt, mint kellett volna, így gyorsan lázat mértünk (ami nem volt könnyű, mert kinőtt a nyugis korszakból).

Mivel 38,3-at mutatott a lázmérő, adtunk neki Nurofent.

Nagyon sokáig nyugtalanul sírt és piszkálta a füleit, aztán elkezdett csendesedni és dumálgatva forgolódott.

Elaludni sehogy sem akart, így tejcsit is kapott a teán kívül, de hiába, mert azzal sem szunnyadt el.

Azt hittem, majd álomba beszélgeti magát, de ehelyett kezdődött előlről a bömbölés.

Apa el is költözött: átvonult a nappaliba, mert hát ugye Ő dolgozó ember!

Valamikor hajnal 4 körül sírva aludt el Máté (nagyjából egyszerre velem..., de az is lehet, hogy én voltam a gyorsabb).

Kb. 5 - fél 6 lehetett, amikor ismét sírásra ébredtem, de szerencsére nem tartott sokáig, hamar visszaájultunk.

Reggel 10-kor keltünk. Apa ugyan beállította 8-ra az ébresztőt, de ki is nyomta, amikor csipogott, mert annyira fáradtak voltunk, hogy egyikünk sem volt képes olyan "korán" már talpalni!

Reggelire tejcsit kapott Pöpike (+ lázcsillapítót), aztán elrohantunk a doki nénihez.

Szerencsére nem voltak sokan, így elég hamar bejutottunk!

Elmondtam, hogy éjjel Máté belázasodott és azt is, hogy a füléből még mindig nem jön a fülzsír (annak ellenére sem, hogy olajozzuk) és folyamatosan piszkálja is a fülét.

A doki néni szerint a két dolognak nincs köze egymáshoz, de biztos, ami biztos alapon beutalt minket a fülészetre és ezen kívül írt fel antibiotikumot (Augmentint) és szem-fülcseppet (Ciloxant, amit nekem Máté fülén kívül -nem a szemébe, hanem- az orrába is cseppentenem kell).

Mivel antibiotikumot kaptunk, kell szedni a Normaflore-t is (napi 2x) és a Cebion (mint C vitamin) is javasolt!

Holnap reggelre kaptunk egy időpontot: 8:40-re menni kell a fülészeten kapott eredménnyel.

Miután végeztünk, Apa felhívta a fülészetet, hogy beférünk-e még a mai napba egy 1 éves gyerekkel.

Nem volt túl kedves a fülész orvos, mondott Apának mindenfélét (biztos fogzik a gyerek, meg hogy biztos felfedezte, hogy van füle...stb), de végül azt mondta, hogy menjünk.

Hipp-hopp kocsiba vágtuk magunkat és már bent is voltunk Hatvanban és olyan jól időzítettünk, hogy senki nem volt előttünk.

Máté végigüvöltötte a vizsgálódást, pedig azon kívül, hogy az orvos tölcsérrel bekukkolt a fülébe, meg pálcikával a szájába, semmi nem történt.

A doki szerint nem kell a paraffin olaj, ami fülzsír kijön, az kijön és kész (valahogy nem fogta fel, amit mondtam: hetek/hónapok óta nem jön a zsír...) és egyébként Máténak egy kis meghűlésen kívül nincs más baja (heveny orr- és garatgyulladás).

Legalább a nővérke aranyos-kedves volt...! :-)

Ezután rohantunk haza. Apa ebédelt, Máté tízóraizott (egy tejszeletet), aztán kiballagtunk a buszhoz.

Hazafelé Pöpös kicsit bekábult, de amint vonszoltam fel a lépcsőn, már fel is ébredt.

Az ebéd cukkinis rizs volt, aztán játék következett (akkor már kicsit hűlt a teste..., sajnos elég későn hatott a Nurofen).

Végre sikerült ma felhívnom a Heim Pál kórházat is (már 1 hete próbálkoztam) és megvan az időpont a neurológiai, illetve a szemészeti kontrollra is (neurológia: október 1., szemészet: október 7.)!

Játszadozás után délután 3-ra sikeresen bealudt Máté (teával), így az egyik fülébe tudtam is cseppenteni a gyógylöttyből (több, mint 1 órát vártam arra, hogy átfordítsa végre a fejét és tudjak a másikba is cseppenteni).

Elég nyugtalanul aludt Pöpike, de azért csak összeszedett magának 2 óra pihenést!

Ébredezés közben megmértem Máté lázát, ami igencsak magasnak bizonyult: 39,5 C!!! Szegénykémnek tüzet okádott a teste..., úgy fűtött, mint egy kályha! :-s

Adtam neki Nurofent (5 ml-t, mert 1 éves kortól már akkora adag adható).

Ezután még kicsit sírdogált, majd bepróbálkoztam az uzsonnával.

Vajas kenyeret készítettem (párizsival) az asztalkára, de szerintem egy fél szelet kenyérnél többet nem evett meg (vagy még annyit se).

Kaja után még egy kicsit téblábolt Máté és néha-néha rátalált egy-két játékra, de főleg kifelé akart menni.

Betettem Pöpöst a babakocsiba (sétáláshoz úgysem lett volna elég ereje), aztán visszavittük Edináéknak az edényt, amiben az aranygaluskát kaptuk.

Hazafelé összefutottunk Mamával, aki sietett Mátéhoz, mert meghallotta, hogy beteg...

Miután hazaértünk, már érezhető volt, hogy csökken Máté testhőmérséklete, bár nagyon lassan.

Gondolkodtam, hogy vajon most mi a fenétől lett beteg és arra jutottam, hogy talán a kékestetői hűvesebb levegő okozhatta ezt a fránya meghűlést. Vagy ki tudja...!

Mama hozott Máténak őszibarackot és banánt, amiből szeleteltem is fel uzsonnára, de nem sokat evett belőle Pöpös.

A kevés kaja után -játék közben- jött egy nagyobb adag kaka.

Fenékpucolást követően már csücsült is Máté a kádba, aztán pancsi után folytatódott a játék.

A konyhapulton üldögélve kibelezett Máté egy zsömlét (Mama csipkedett neki, mert szerinte kevesett kajált a gyerkőc).

Este Mama hazament, Máté pedig megtanulta felhúzni a zenélő maciját! :-)

Sokat játszott Pöpös -kihasználva a lázmentes időszakot- és kiszolgálta magát, amikor rátalált a kukoricapehelyre!

A vacsora nagyon eltolódott, de mondhatnám úgy is, hogy kimaradt!.

Nem akart Máté enni..., biztos későn pótuzsonnázott Mamával (zsömlét) és tele volt a pocakja.

Nem kellett sem tejcsi, sem tejszelet és még a gyógyszert is kilökdösde a kezemből (de szerencsére annak a felét le bírtam nyomni a torkán).

Órákig kínlódtunk és még a Nurofen beadásánál is nagy harcot kellett vívni!

Éjjel 2-ig tartott a csata (néha játékkal megtarkítva az éjszakát), majd teával elaludt Máté.

Alig szunyált egy fél órát, már fel is sírt.

Apa már nehezen viseli a dolgokat, át is vonult a másik szobába aludni, mert nem bírja már hallgatni Pöpös üvöltését.

Pontosan nem tudom, hogy mi, de valami nagyon fájt Máténak (szerintem a füle!) és amikor az elmúlt neki, akkor visszaaludt.