2010. augusztus 6.

Reggel 1/4 8-kor ébresztett minket az óra, nehogy elkéssünk a rendelőből.

Szerencsére Máténak egyáltalán nem volt láza! :-))

A reggeli -bármit is tettem Pöpös elé- nem kellett, így tulajdonképpen üres gyomorral mentünk az orvoshoz.

Mivel időpontunk volt, hamar bejutottunk a doki nénihez, de egyébként sem voltak sokan (szinte kongott az ürességtől a váróterem..., pedig ez igencsak ritka!).

A doki néni ma is meghallgatta Mátét, megnézte a torkát és szeretett volna Ő is bekukucskálni a fülébe, de megadta magát a fülbekukkolója, így az elmaradt.

Máté végigkiabálta az egész vizsgálódást! Most már akkor kezdi a sírást, amikor le akarom tenni a vizsgáló asztalra (húúú, mi lesz majd a 15 hós oltásnál!?)... :-s

Az antibiotikumot mindet be kell szednie Máténak és most már nem csak a fülébe-orrába kell cseppenteni a cseppeket, hanem a szemébe is, mert kissé már azok is pirosak voltak. :-s

Azt mondta a doki néni, hogy jövő hét pénteken, ha úgy látom, visszavihetem Mátét egy ellenőrzésre (bár Ő szabin lesz, de helyettesítés lesz), de ha szépen javul a gyerkőc és semmi gond nincs, akkor nem muszáj mennünk.

Ezután hazajöttünk és megint próbáltam megetetni Mátét (sajtkrémes kenyérrel), de úgy, ahogy volt, visszautasította. Kaja helyett inkább lefoglalta magát ezzel-azzal...

Délelőtt jöttek a rédei Mamáék Mátéért.

Összepakoltam minden cuccot, elmagyaráztam Mamának, hogy melyik gyógyszerből mikor mennyit kell adni, aztán elvitték Pöpöst.

Rossz volt így (betegen) kölcsönadni a gyerkőcöt, de kénytelenek voltunk lepasszolni, mert holnap lagziba megyünk és oda Mátét nem visszük magunkkal...

Délután kikísértem Apát a buszhoz. Fura volt Máté nélkül menni, mert már idejét sem tudom, mikor sétáltam egyedül utoljára... :-) Azt hiszem, talán még terhesen... :-p

Miután hazaértem, csináltam egy jó nagy felfordulást a konyhában!

Kiselejteztem néhány dolgot és rendbetettem egy-két polcot.

Közben hívott a lőrinci Mama, hogy Emese (a menyasszony) nincs otthon, de az anyjánál ott tudjuk hagyni az ajándékot, így teljesen mindegy, hogy mikor megyünk.

Úgy döntöttünk, hogy nem várunk estig, letudjuk gyorsan az ajándékozást, így nem sokkal 5 után már el is indultunk.

Addig-addig ment a traccsparti, hogy Emese is hazaért a műkörmöstől és mire mi hazavergődtünk, az majd' 9 óra volt!

Meg is fogadtam, hogy Mamával soha többé nem megyek sehova, max. csak ruhát vásárolni, mert a fél órás kiruccanásból 3 órás lett, itthon meg ahelyett, hogy rend lett volna, még nagyobb volt a felfordulás (a konyhás selejtezésem miatt).

Ezután dolgozhattam gőzerővel, hogy behozzak valamit a lemaradásomból!

A konyhát rendbekaptam, kiporszívóztam a házat, de más már nem fért bele, ugyanis menni kellett Apa elé...

...Illetve nem kellett volna menni, de esett az eső, Apánál meg nem volt esernyő, így kiballagtam elé, hogy ne ázzon el nagyon.

Miután hazaértünk, én még hajat mostam-szárítottam, aztán éjfél körül bedőltünk az ágyba.

Még a vasalás volt betervezve mára, de hála Mamának, arra nem jutott időm... :-o