2010. szeptember 15. Máté 16 hónapos!

Reggel negyed 8-kor ébredtünk.

A délelőttünk nagyjából ugyanúgy telt el, mint a többi...

Tejcsit követően játszani kezdett Máté, majd tízóraira kalácsot kapott.

Miután Apát kikísértük a buszhoz, jöttünk haza ebédelni (pipihusi -zöldségek) és nem sokkal kaja után el is aludt Máté.

Másfél órát szundizott és -mint mindig- sírdogálósan ébredt.

Egy kis játék után összevesztünk!

Próbáltam megpakolni a szárítót a kimosott ruhákkal, de Pöpös folyton keresztbe húzta a számításomat (vagy inkább a ruhákat).

Az volt számára a legtutibb elfoglaltság, hogy a szárító alatt (a ruhák között) ide-oda rohangált.

Néha a nyakába akadt egy-két vizes cucc is, de nem bánta..., én pedig hiába téptem a számat..., amit mondtam, az az egyik fülén be-, a másikon meg kisurrant! :-s

Mivel sehogy sem akart más örömforrást találni magának a gyerkőc, kénytelen voltam bevonszolni a rogyásig pakolt szárítót a hálóba. Volt nagy boldogság -részemről-, mert valahogy ott nem tűnt fel Máténak a "bunker"! :-p

Az uzsonna elég vegyes volt: ettünk kalácsot, tejszeletet és túró rudit is.

Ezután kimentünk sétálni, de a mellettünk levő utcánál tovább nem jutottunk.

Máté rugdosta/dobálta a kislabdáját, cicát kergetett és csatornafedélen dübörgött (hála Mamának!).

Miután bedobta Máté a kislabdáját Odiékhoz, ott le is ragadtunk egy rövid időre.

Kicsit huncutkodott Pöpös, kiscicákat nézegetett, aztán amikor sötétedni kezdett, elindultunk haza. Persze tyúklépésben...

Itthon még egy kicsit játszottunk, majd mentünk fürödni.

Már törölközéskor látszott Mátén, hogy nem lesz ma "túlóra", mert eléggé fáradt volt.

Vacsorára virslit ettünk (2 dl teával), majd fél óra múlva (este fél 10-kor) babakocsiban ülve becuppantott még 220 ml tejcsit is Pöpike.

Tulajdonképpen nem is kellett volna beleültetnem a járgányba, mert olyan álmos volt, hogy a tejcsi kivégzése után azonnal el is aludt.

Érdekes..., a többi nap sem játszik-szalad kevesebbet, mégsem alszunk időben! Hogy hogy van ez...? :-o