2010. szeptember 24.

Nagyon rossz éjszakánk volt..., nem tudom, akadt-e olyan órácska, amit ébredés nélkül aludtunk végig! :-s
Reggel 9-kor keltünk fel és tejcsivel (meg egy kakás pelussal) indítottuk a napot.

Az elmaradhatatlan reggeli torna... :-p 

Ezután játszottunk, pakolgattunk, majd megettük a tízórait (sajtos pogácsa).
Kaja után Máté szabad kezet kapott, amíg megmostam a hajamat. Azzal foglalta le magát, hogy minden mozdítható tárgyat bedobált a kádba. A hajszárítótól még mindig tart egy kicsit, így arra az időre kivonult a fürdőből és sétálgatott fel-alá.
A délelőtt gyorsan elrepült és hipp-hopp ebédidő lett!
Máté tojáspörköltet kapott tésztával, amiből sikerült is elég nagy mennyiséget felfalnia.
Amint tele lett a pocak, megkezdődött a csendes pihenő!
Aludt Pöpös 1 óra 40 percet, de nem ébredt túl vidáman...
Miután kiballagott az ágyából, elmentünk boltba.
A boltban hosszasan álldogáltunk a plüssállatos állvány előtt, mert Pöpike kinézett magának egy kutyust (már nem először) és mivel aranyosan megszeretgette és megsimogatta fejét, megvettük neki (a Mamáéktól kapott ajándékpénzen).

Itthon kapott Máté uzsonnát (krémtúró + tejszelet), majd kimentünk az udvarra.
Játék közben eszünkbe jutott, hogy elfelejtettünk babot venni a holnapi leveshez (amit ugye ma be kellene áztatni), így Mátéval elkocsikáztunk a Tescoba.
Mire hazaértünk, már itt volt Mama, így a vacsorát együtt kanalazgatták. Máténak nem volt jó az étvágya..., alig evett valamit a krumplis-tésztás-husis kajából.
Kaja helyett inkább játszottak..., aztán Mama hazament.
Az esti tejcsijét mind beszippantotta Máté, de elaludni nem akart.
Kapott egy kis ízelítőt a kiságyban történő elalvásból, de sokáig nem hagytam ordítani, mert a kiságy rácsait elfelejtettem visszatenni, a derekam meg nem bírta a rácsok helyén való szobrozást...
Pöpösnek nagyon nem tetszett az ötlet, miszerint egyedül, ágyba zárva kellene álomra hajtania a fejét, pedig hamarosan be kell ezt vezetnünk. Meg kell tanulnia elaludni, mert nem lehet örökké babakocsiban ringatózni.
... És attól tartok, ehhez már későn is fogunk hozzá...
Ma még előkerült a babakocsi és 10 perc tologatás után (3/4 11-kor) el is aludt Máté.
Ui.: Nem csak Máténak nem tetszett a kiságyhoz való szoktatás, hanem nekem sem! Annyira sírt-bömbölt Máté, hogy a szívem szakadt meg... Tulajdonképpen nem is igazán tudom, hogy megtegyem-e ezt a drasztikus lépést, vagy esetleg várjak még, hátha magától is megoldódik az elalvási problémánk.
Csak hát ugye amíg én sem vagyok biztos a dolgomban, addig valószínűleg fölösleges is hozzáfogni... :-o