2010. szeptember 25.

Éjjel 2 körül felsírt Máté, de elég hamar visszaaludt mellettem. Több ilyen ébredés nem volt reggelig, de azért nyekergésből-nyöszörgésből akadt bőven!
Reggel 3/4 9-kor kelt fel Máté.
A reggeli tejcsi ma valahogy nem akart fogyni, kb. 100 ml-rel ivott kevesebbet, mint szokott.
Tejcsi után megérkezett a nagy adag kaka is, így mehettünk a "kínzóasztalra" pelust cserélni és átöltözni.
Ezután beindult az élet!
Apa kint melózott, Papával csinálták a fatárolót..., de nekem is akadt munkám rendesen!
Megcsináltam a bablevest, többször mostam + teregettem és persze közben próbáltam Mátét jobbra-balra terelgetni, megtízóraiztatni (krémtúró) és egy újabb adag kakát kipucolni a feneke alól.
A pörgős délelőttöt az ebéddel zártuk le. Elmentünk Mamához és ott nyugodtan megkajált mindenki.
Mindenki..., kivéve Mátét! Kapott húslevesből mindenféle jót, de alig akart enni belőle. Próbálkoztunk még egy kis töltött káposztával is, de az sem kellett neki. :-s
Ennyit arról, hogy milyen jó az étvágya... :-o
Miután hazajöttünk, Mátét beültettem a babakocsiba és pár perc alatt elaltattam.
Szunyált Pöpös 1 óra 20 percet, majd kiballagott a szobából.
Ezután nem sokáig maradtunk bent, szinte azonnal ki kellett menni az udvarra.
Egy kicsit tébláboltunk az utcán is, de mivel Papa kocsiját sehogy sem bírtuk kinyitni (kulcs hiányában), inkább bekullogtunk és megnéztük, mit alkottak Apáék a nap folyamán.

Félig-meddig fatároló...

Miután Papa hazament, Apa még rendezgette a területet, összetakarított és persze Máté is próbált segíteni neki... :-)
Estefelé még kimentünk egy körre biciklivel, de csak a második szomszédig jutottunk, mert ott megálltunk kutyát simogatni.
Most nem jött be a dolog Máténak, mert egy izgága, ugrabugráló mopsszal volt dolgunk és amikor Mátét orron puszilta, akkor a legszívesebben a nyakamba ugrott volna a gyerkőc. :-)
Hamar befejeztük a bringázást, jöttünk is haza gyorsan.
Amint betoltuk a járgányt az udvarra, már jöttünk is be, mert annyira eljátszottuk kint az időt, hogy az uzsonnáról is megfeledkeztünk..., így hipp-hopp asztalhoz kellett ülni.
Megevett Máté egy adag zöldségpürét, aztán játszottunk.
Közben kiszórt Pöpös egy fél csomag zsemlemorzsát, így rákényszerített a takarításra (mert ha már elővettem a porszívót, akkor mindenhol kiporszívóztam, pedig csak holnapra terveztem).
Fürdés után játszottunk, majd könnyű vacsoraként egy tejszeletet kapott Pöpike és kicsit később tejcsit is.
Ezután helyrepakoltam a kiságy rácsait és betettem Mátét az ágyba.
Nagyon nem tetszett neki és sírt is, de egy kis bohóckodással sikerült mosolyt csalni az arcára.
A meseolvasás nem jött be, mert saját magának akarta a könyvet, de a "Tente baba, tente" című altatót egy ideig szívesen hallgatta.
Egyszer csak észrevette az ágy szélén a hálózsákot és kérte, hogy adjam rá! :-)
Reméltem, hogy ezt követően az elalvás is egyszerű lesz, de nem így történt!
Egyre rosszabb lett a hangulat és Máté nagy ordítozásba kezdett.
Sikítozott is közben..., úgy félig-meddig hangtalanul. Ez annyira megtetszett neki és örült, hogy felfedezte ezt az újfajta hangképzést, hogy előszeretettel gyakorolta is! Vagyis sokszor csak színészkedett!!!! Én meg jókat nevettem rajta... :-p
Miután szopogatott egy kevés teát, összeölelkezve álltunk az ágynál (benn a bárány, kinn a farkas).
Annyira belém kapaszkodott Máté, hogy el sem akart engedni! Ölelte, szorította a nyakamat, én meg úgy, de úgy sajnáltam!
Aztán egyre lejjebb került Pöpös és már majdnem ülve aludt, de amikor kicsit csúsztam már ki a kezei közül, mindig megriadt!

Egyszerűen nem akart lefeküdni, nem akart elengedni..., pedig én már majd' kettészakadtam (a lábammal a földön álltam, deréktól felfelé meg a kiságyban lógtam).
Aztán egyszer csak az álmosság győzött..., eldőlt Máté a matracon és elaludt!
Végül is ez az altatási kísérlet félig sikeresnek könyvelhető, mert az ágyában aludt el a gyerkőc, ugyanakkor sikertelen is, mert egyik felemmel és is mellette voltam az ágyban.
Ez az egész ceremónia kb. 40-50 percet vett igénybe, de remélhetőleg lesz ez még jobb is!