2010. október 1.

Reggel fél 8 körül ébredtünk.
Egy kis játék és szaladgálás után megitta Máté a tejcsijét.
Ezután összerámoltam, a nagy vasalatlan kupacból előhalásztam és kivasaltam Pöpös mai ruháit, majd átöltöztünk.
Mivel még mindig szükség van egy-két apróságra (zokni, harisnya...), úgy döntöttem, hogy a délelőttöt vásárlással töltjük.
Miközben készülődtünk, Máté folyton gondoskodott arról, hogy egy lépéssel se kerüljünk közelebb az induláshoz.
Először is bekakált. De nem egyszerűen... Kissé összekente a gatyóját, így amíg a gyerkőc egy szál bodyban rohangált, addig azt a kevés kakás területet ki is tisztítottam és hajszárítóval megszárítottam.
Amíg én a nadrággal bíbelődtem, Máté addig teljesen kirámolt egy fiókot...
Miután visszaszórtam mindent a helyére, kimentünk a konyhába teát készíteni, de az a pár perc sem telt el veszekedés nélkül...
A vasalóvizes kannából kipocsolt egy kevés vizet, így eláztatta a kakától megmentett nadrágját (tehát mindenképpen át kellett öltöztetnem), majd az utazóágyában álldogálva szaggatta le a függönyt (annyira rángatta, hogy kihúzta a csipeszből).
Mire elkészültem a teával és elmagyaráztam Máténak mindent érthetően, szépen (és csúnyán...), addigra elérkezett a tízórai ideje is.
Kapott Máté egy krémtúrót, aztán próbáltunk végre elindulni.
Az öltözködés is nehezen ment, mert hol azért szaladt el előlem, hogy ne húzzam a lábára a cipőt, hol pedig azért, hogy ne tudjam ráadni a dzsekit.
Ez már az utolsó utáni csepp volt a pohárban, teljesen kiakasztott Pöpös 2-2,5 óra leforgása alatt (ugyanis ennyi idő alatt készültünk el!).
Amint sikerült felöltöznünk, betettük a babakocsit az autóba és bevágódtunk mi is.
A fiúkat itthon hagytuk, hadd dolgozzanak (Ap és a kőműves csinálták a kéményt)...
Először beugrottunk a Tescoba és vettünk tejcsit (mert reggel elfogyott) és egy-két harapnivalót.
Innen átmentünk a Kikbe, mert a néhány nappal ezelőtt bedobott szórólap szerint érkeztek zoknik, harisnyák, farmernadrágok és hálózsákok is.
Na ezek közül sikerült is megtalálni a harisnyát és a zoknit.
A harisnyával nem volt gond, de a zoknik között igencsak válogatnom kellett, mert csak pár csomag volt, ami Máténak való (és persze többnyire olyan színösszeállításban, ami nekem nem tetszett).
Miután ezeket kosárba pakoltuk, próbáltuk megtalálni a hálózsákokat, de nem leltünk rá... :-s
Voltak..., lányos rózsaszínben! :-p
Szaladtunk is a pénztárhoz fizetni, hogy (sok, elszórható) pénz hiányában fölöslegesen ne hizlaljuk a szemünket és akkor az ajtónál szemet szúrt a farmernadrág.
Visszakanyarodtunk és mivel épp volt Máté-méretben, vettünk is egyet.
Amint kifizettük, már mentünk is az autóhoz, ahol Pöpike kapott egy burgonyás pogácsát..., de szinte csak játszott vele.
Hazafelé aludt Máté kb. 3 percet, de utána boldogan futkosott még az udvaron.
Alig bírtam becsalni, de azért csak sikerült átlépnünk a küszöböt.
Vetkőzés és kézmosás után falatozott Máté egy kevés sajtos rudat, majd kicsivel később pizzát is kapott (Apa rendelte, mert ez volt ma a munkás-ebéd).
Kaja után még rohant néhány kört a gyerkőc, majd beültettem a babakocsiba és adtam neki gyümölcslevet.
Ezután tologatni kezdtem -útközben felvettük a stoppoló macikat is-, de azt hittem sosem fárad el...
Végül 10 perc sétálgatás után én nyertem a játszmát: elaludt Máté.
Már 1 órája szunyált a gyerkőc, amikor úgy éreztem, hogy mindjárt összeesek a fáradtságtól, így Máté mellé befészkeltem magam.
Annyira fáztam, hogy alig bírtam elaludni. Szerintem csak negyed órát hunytam, amikor Máté már ébredt is (2 óra 10 percet aludt!).
Ébredés után rohangált, játszott, majd uzsonna következett.

Nem igazán volt éhes, csak egy túró rudit kapott...
Nem sokkal ezután betoppant Mama és játszottak.

A vacsora sem nagyon csúszott Pöpikének, de azért evett néhány falatot a töltött káposztából, Mama pedig hazament közben.
Az esti pancsolás majdnem elmaradt, mert gázkarbantartás miatt nem volt se fűtés, se meleg víz. Már azon gondolkodtam, hogy melegítek a tűzhelyen vizet, amikor eszembe jutott, hogy az sem fog menni, ha nincsen gáz...
Az utolsó pillanatban visszakapcsoltak mindent, így mehettek a fiúk a kádba.

Máté, a habtestű... :-)))

Ezután még volt egy kis játék, majd megitta Máté a tejcsijét, aztán kezdődött az altatási ceremónia.
Elég nehéz dolgom volt, mivel Pöpös "fényrejáró" és a konyhából beszűrődő fény felé mászott állandóan (sírva követelve a szabadságát).
Sehogy sem akart aludni, így közöltem Apával, hogy kapcsolja le a villanyt és vonuljon át a mellettünk levő szobába, vagy feküdjön le Ő is, mert így nem bírok a gyerkőccel!
Miután megszüntettük a félhomályt, csillapodtak a kedélyek, de még így is elég sokáig tartott, mire Máté rendesen elaludt (kb. negyed 11-kor).