2010. november 24.

Máté éjjel egyszer ébredt, de csak annyi időre, hogy a fejem fölé fészkelhesse be magát... Az nem zavart, hogy a gyerkőc a fejemnél szuszogott, de az már igen, hogy a lábam lelógott az ágyról! :-p

Reggel negyed 8-kor keltünk és egy rövid játékot követően megkapta Máté a tejcsijét. Napok óta a tejcsiből sem fogy el a szokásos mennyiség, ma pl. csak 160 ml-t ivott meg. Ezután átöltöztünk (lassan, egy-egy kör lefutása után került rá egy-egy ruhadarab), majd játszottunk.

A tízórai vajas zsömle volt (párizsival és kivételesen nem csak a felvágott fogyott el), aztán folytatódott a játék. Közben Éva is telefonált és érdeklődött, mennyire jött be Máténak a traktor. Jókat kacagott, amikor elújságoltam, hogy a gyerkőc segge állandóan rá van tapadva... :-)

Mivel beköszöntött a hideg idő, komolyan gondolkodóba estem, hogy mit is kellene Mátéra adni a sétához... A vastag overáll szerintem még sok, de anélkül meg valahogy kevésnek találtam a ruhákat. Van egy kölcsönkapott (nem vízálló és nem túl pufi) együttes, aminek a kantáros nadrágját összepárosítottam az Esztiéktől kapott overáll dzsekijével és úgy döntöttem, hogy ez a kettő együtt épp jó lesz arra, hogy átvészelje a gyerkőcöm a hideg és szeles időjárást.

Mielőtt öltözködni kezdtünk volna, kicseréltük Máté pelusát, ami időközben még kakával is megtelt. Aztán szépen sorban rákerültek a vastag ruhák, majd kikísértük Apát a buszhoz. Akkora szélvihar volt, hogy folyton csak "sírtunk". Hazafelé nem is nagyon sétálgattunk, szedtem a lábam, ahogy csak tudtam... :-)

Amint hazaértünk, már melegítettem is az ebédet. Ma a Micimackós tányérból kajált Máté, aminek a szélére a magyar ABC betűi mellett zöldségek és gyümölcsök vannak festve. Már tegnap óta ezeket tanulgatjuk és több-kevesebb sikerrel már meg is mutat néhányat Máté, ha visszakérdezek.

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, ha majd elkezd Máté beszélni. Már hónapok óta "tanuljuk" a szavakat: Ő mutat, én mondom..., sokat és mindenfélét (játékok, állatok, betűk, számok, ételek, színek, ellentétek). Hál' Istennek nem hiába tépem a szám, mert rengeteg infót begyűjt az agya és sok mindent tud már. Lehet, hogy majd a beszéd is olyan lesz, mint a járás volt: későn kezdődő, néhány hétig akadozó/bizonytalan, aztán pedig megállás nélküli (?). Esély az van rá, mert a sok tanulástól már akkora "rejtett" szókinccsel rendelkezik, hogy lesz mit mondania! :-) És nem én akarom ilyen sokat tanítani, hanem Ő kér rá! Egyébként ezt valamikor az állatos kiskönyv indította el. Annak az elején öleli egymást egy cica és egy kutya. Amikor a cicára mutatott, mondtam, hogy "cica", ha a kutyára, akkor azt mondtam, "kutya" és ez annyira tetszett neki, hogy folyamatosan és felváltva mutogatta őket (nagy ritkán rámutatott másra is), én pedig beszéltem. Itt kezdődött el a "Mi ez?" korszak (már nem is tudom, hogy hány hónapja) és azóta is tart. Ráadásul ügyesen össze is kapcsolja a dolgokat! Ha a labdán nézi a Spongyabobot, akkor rámutat a Spongyabob lufira, hogy az ugyanaz, vagy ha a mesekönyvben aranygyűrűt lát, akkor mutat az ujjamra, hogy ott is van! :-)

Szóval..., ebéd után bevonultunk a hálóba és egy fél órás hempergést követően sikerült Máténak kidőlnie. Ma egy fokkal már könnyebben ment az altatás, de azért még mindig nem a "régi" (mert hát a múlt héten még énekelgetve álomba riszálta magát, de ezen a héten még csak szenvedtünk).

Aludt Máté 1 és 3/4 órát és sírdogálva ébredt. a sírás oka a sok levegő volt, ami 10 percig majdnem folyamatosan durrogott kifelé a hátsóján! :-)

Ezután játszottunk egy kicsit, majd joghurtot uzsonnáztunk.

A délután és az este kellemesen, játékosan telt. Szerencsére Máté elfelejtette a (vasárnaptól) tegnap délig tartó rosszaságát és egész nap jófiú volt!

Mama szerint lesznek majd haragos időszakok, amikor majd (pl.) azért neheztel rám Máté, mert másnál hagyom néhány napig és azt hiszi, hogy nem szeretem/nem kell nekem..., és lehet, hogy ez az elmúlt pár nap is éppen olyan volt. Nem tudom...

Vacsora után megtörtént a tisztálkodás. Ma nem nagy habok között locsipocsizott Máté, hanem csak egy gyors zuhanyt ejtettünk meg. Ezután még kicsit tettünk-vettünk, rendet raktunk, aztán megcsináltam Máténak a tejcsit.

Miután megitta az adagját, ráadtam a hálózsákot és lefeküdtünk. Nem sokat teketóriázott, hamar (kb. 10 perc alatt) elaludt (valamikor 3/4 10 körül).