2010. november 25.

Tegnap este kétszer ébredt Máté, de csak addig, amíg mellé nem feküdtem...

Reggel negyed 8 körül arra ébredtem, hogy Máté nyekereg az ágya végében. Valószínűleg lecsúszott álmában és vissza akart mászni, de a hálózsákban ez nem ment neki olyan könnyen. Miután visszahúztam, befeküdt közénk és visszaaludtunk. Én kicsivel hamarabb keltem, mint a fiúk..., Ők negyed 10-ig durmoltak!

Ébredés után megkapta Máté a tejcsijét, aztán felöltöztünk és elugrottunk a Ligába egy mérésre. Máté nem lett sokkal nehezebb az előző mázsálás óta (most 11,36 kg), a hossza viszont megugrott! Másfél hónap alatt nőtt 3 cm-t, így jelenleg 85 cm! :-o Persze lehet, hogy valamelyik mérés nem volt pontos, mert nehéz ám Mátét tutira odaállítani a falhoz (a hosszmérő dobozt meg már kinőtte).

Ezután felöltöztünk, hazajöttünk és tízóraiztunk.

Amíg én hajat mostam-szárítottam, addig Máté rohangált, bohóckodott, teázgatott, majd összepakoltam a Ligába szükséges dolgokat, felöltöztünk és babakocsival visszagurultunk, hogy a doki nénivel is találkozzunk.

Millióan voltak előttünk, rengeteget kellett várakoznunk, de Mátét nem zavarta. Nagyon jól lefoglalta magát az építőkockákkal. Tornyot épített, sorba rakta őket és volt, hogy az egyforma színűeket egymás mellé pakolta (na ezen még én is meglepődtem, mert eddig még nem láttam válogatni). Szerencsére már eléggé megfogyatkozott a nép, mire Mátéra rátört a dilihopp. Igaz, mindenki vigyorgott rajta, de én annyira nem örültem, hogy dobálja a játékokat (akkor épp az tetszett neki..., ráadásul jól fejbe is vert nem egyszer!) és állandóan be akart nyitni a rendelőbe.

Aztán végre sorra kerültünk. Hirtelen nem tetszett Máténak, hogy meg akarja vizsgálni a doki néni, de csak alig hallgatóan tiltakozott ellene (rosszabb szokott lenni a helyzet). Hallgatózás után szóba kerültek a szemészeti és neurológiai eredmények, amivel a doki néni elégedett is volt. Miután elmondtam, hogy mit mondtak az orvosok (elképzelhető, hogy ügyetlenebb lesz majd társainál és hogy valószínűleg nem fogja tudni elolvasni majd a "szemellenőrzős" nagy táblát), hosszasan beszélgettünk arról, hogy Mátéval hogyan kell foglalkoznunk.

Azt mondta a doki néni, hogy Máténál a nagy mozgásokat kell előtérbe helyezni. Vagyis: sokat sétáljon-rohanjon, vigyük úszni, kirándulni, másszunk sokat (felfelé is, így jövő nyárra legyen az udvaron mászókaféleség), biciklizzen (ha majd eléri a pedált), hajtson pedálos kisautókat, fessen-rajzoljon nagy felületre (falra ragasztott papírra festékkel, krétával), turkáljon a festékben (nyomkodja bele a kezét...) és gyurmázzon. Ha ezekkel jól halad, akkor következhetnek a kisebb, finom motorikus mozgások.

Tehát először összefirkáljuk a házat, aztán húzogathatjuk a kis kütyüket egyik oldalról a másikra... :-)

Tulajdonképpen egyelőre nincs Mátéval semmi gond (és reméljük nem is lesz!), nem lát rajta a doki néni semmi olyat, ami neki nem tetszene, de azért figyelni kell a gyerkőcöt. Mátéból valószínűleg nem lesz élsportoló, de elkerülhető az "ügyetlenség"!

Ezután megkapta Máté a 18 hónapos kötelező oltását, amiből egészen 6 éves korig nem lesz több! Máté sírt, de mégis meg kell, hogy dicsérjem, mert nem üvöltött úgy, mint szokott! Mire kiértünk a ruháinkhoz, már el is csendesedett, pedig régebben addig bömbölt, amíg el nem indultunk haza...

Felöltöztünk, elindultunk (útközben beugrottunk Mamához is az irodába néhány percre) és az utcánk elején tartottunk, amikor Máténak leragadtak a szemei.

Tologattam még egy kicsit és közben azon gondolkodtam, hogy babakocsiban hagyjam, vagy betegyem az ágyába. Az utóbbi mellett döntöttem (mert ott jobban tud forgolódni), de majdnem kipattantak a szemei, amikor az ágyhoz értem vele. Ledőltünk együtt, simogattam 1-2 percig és vissza is szunnyadt.

Mátét kelteni kellett 1,5 óra alvás után, mert már elég késő volt ahhoz, hogy sokat durmoljon (délután fél 4-kor aludt el!).

Aranyosan, csendesen ébredt, nem hisztizett-sírt, amiért megzavartam édes álmát! :-) Még ki sem nyíltak a csipái, már mászott is le az ágyról és azonnal talált magának elfoglaltságot. Hagytam egy kicsit észhez térni-játszadozni, majd odaadtam neki az ebédről megmaradt fél üveg banános kaját (+ egy kevés krumplis pogácsát).

Kaja után elvonult Máté a sarokba és nyomott egy jókora adag kakát a pelusba. Miután ezt eltüntettem a feneke alól, játszottunk, szeretgettük egymást, fényképeket nézegettünk (ma nem csak Máté-babát, hanem Anya-babát is...) és könyvet lapozgattunk (állatneveket tanulgatva) és persze nem maradhatott el a traktorozás sem!

Máté a vacsorát elég szépen bekanalazta! Az utóbbi időben elég gyalázatosan kajált, de azért a mai reggelire és a vacsorára egy szavam sem lehet! Az ebéd ugyan gyenge volt, de ezeken a Ligás napokon ez általában így is szokott történni...

Kaja után még játszottunk egy kicsit, aztán befészkeltük magunkat a számítógép elé és beszélgettünk egy kicsit Juditékkal. Jázmin baba is nagyon édi-bébi már, viszont épp úgy tépi az anyját, mint Máté engem (hirtelen és azonnal erősen).

Az esti peluscserénél meglepetés-csomagot kaptam! Kapok levegőt rendesen, mégsem éreztem, hogy Máté ismét bekakált... :-p

Amint rákerült Mátéra a pizsama, már mentünk is tejcsit készíteni. Már a szobaajtó előtt tartottunk, amikor Máté erősen jelezte, hogy nem a nappaliban tejcsizünk, hanem a hálóban! Gyorsan lekapcsoltam mindent, ami zúgott és világított, aztán elhelyezkedtünk a nagy ágyon. Miután mind a 2,5 dl tejet benyakalta a gyerkőc, odairányított a lámpához, hogy azt is iktassam ki! :-) Egy kicsit még dumálgatott, puszikat osztott, majd elcsendesedett és ráhangolódott az alvásra. Kb. 20 percen keresztül hangtalanul "fonta" a hajamat, ahelyett, hogy aludt volna! :-p Végül 3/4 10-kor elszunnyadt és ki tudtam szabadulni a karmai közül... :-D

Már két-három napja annak, hogy "bővült" Máté szókincse. Most a to-to,ta-to és a to-tu a sláger. Lehet, hogy már nekem is az agyamra ment a traktor, de ma direkt teszteltem Mátét és bizony amikor azt kértem, mondja, hogy traktor, Ő mondta, hogy tato. A másik kettőről meg még fogalmam sincs, hogy mi lehet... :-))