2010. november 26.

Az éjszakát átaludtuk, de reggel fél 8-kor már megint arra ébredtünk, hogy Máté araszolt lefelé az ágyáról! Rá kellett szólnom, hogy inkább felém kússzon, így ezután már nem is aludtunk, csak hemperegtünk.

Tejcsi után (ami ma reggel sem fogyott kellőképpen) átöltöztünk és játszottunk. A tízórai kalácsból is éppen csak harapott néhányat Máté..., kaja helyett inkább tologatta a kisautóit (a radiátoron, az ablakpárkányon, a fűtéscsövön...).

Már készülődtünk a sétánkra, amikor megcsapott a kakaszag! Gyorsan kipucoltam Máté hátsóját, felöltöztünk, majd kikísértük Apát a buszhoz. Hiába fázik a gyerkőc keze, a kesztyűt nem tűri meg! Tavaly könnyebb volt vele, mert akkor még nem szedegette le magáról! :-)

Miután hazajöttünk, megmelegítettem az ebédet. Máté ma nem kért magának külön kiskanalat, mert újságot "olvasott" kaja közben. Ezután becsuktam a szobaajtókat (csak a hálóé maradt nyitva) és elvonultunk aludni. Először nem akarta átlépni a küszöböt, de megbeszéltük, hogy ha ügyesen bebújunk az ágyba, akkor ébredés után elmegyünk Odiékhoz. Nagy bólogatások közepette felmászott az ágyra és 10 perces hancúrozást követően elaludt (ma csak dobálta magát ide-oda az ágyon, a dumálgatás-énekelgetés elmaradt).

Aludt Máté másfél órát és teljes csendességgel ballagott ki a szobából (méghozzá annyira, hogy meg is ijedtem egy pillanatra, amikor megláttam). :-) Ezután játszottunk egy kicsit, majd uzsonnáztunk. Kaja közben rácsörögtem Edinára, hogy otthon vannak-e, mert valamelyik nap beszéltük Odival, hogy ma találkozni kellene...

Néhány falat kaja után felöltöztünk, aztán elindultunk gyalog Odiékhoz a szomszédos utcába. Kb. félúton tartottunk, amikor Máté halk nyikorgást hallott és megijedt. Fel is kellett vennem, mert nem akart megmozdulni..., földbe gyökerezett a lába a sötétben. Néhány méter megtétele után kikörvonalazódott az esti lámpafényben egy babakocsi. Máté megkönnyebbült, beköszönt Lilinek a kocsiba, majd a saját lábán folytatta a sétát. Az utcánk elején levő kereszteződésnél megálltunk (egy szóra) és megkérdeztem Mátétól, hogy "Hova megyünk, hol laknak Odiék?", Ő pedig ügyesen rámutatott a házukra. :-))

Máté egy kicsit megtorpant az ajtóban, mert hirtelen több szempár is rátapadt. Percekig csak álltunk az előszobában és vártuk, hogy Máté beinduljon. Amint beljebb kerültünk, már semmi gond nem volt..., szinte azonnal megcéloztuk a szobát és pakolni kezdett a játékok között.

Az első fél óra elég nyugodt és lightos volt, de aztán Máté úgy felturbósodott, hogy le sem lehetett volna lőni! Sokat játszott, birkózott Odival, babákat szeretgetett és játékbabakocsit tologatott (talán az tetszett neki a legjobban). Hatalmasakat vigyorgott, nagyon örült és remekül érezte magát. :-D

Máté nem akart elindulni hazafelé, pedig a vacsival is csúszásban voltunk már. Végül csak sikerült rábeszélni, hogy nézzük meg a kiscicát, így könnyebben kijutottunk. Hazafelé is ügyesen sétált Máté és amikor mondtam, hogy "Nagyon hideg van, siessünk!", akkor elkezdett szaladni. Kapkodtuk a csülkeinket, de félúton megint cipelnem kellett a gyerkőcömet, mert két kóbor állat rohangált az utcán. :-s

Miután hazaértünk, virslit vacsoráztunk, majd játszottunk. Az esti tejcsit már hálózsákba zárva a nagy ágyon szopogatta be Máté és ma már lámpafény sem kellett ahhoz, hogy megtalálja a száját. :-P Ezután behelyezkedett és 5 perc alatt ki is dőlt (már negyed 10-kor!!!). Azt hiszem, eléggé elfáradt a nagy mókázásban... :-)

Az édes álom csak 1 órán keresztül tartott! Fél 11-től folyton ébredt Máté, csak a hajamat morzsolgatva volt képes visszaszunnyadni (max. 1-2 percre). Már Apa is itthon volt, amikor Máté annyira felébredt, hogy játszani kezdett... Régebben, amikor ilyesmit művelt, akkor épp jött a foga. Azt hiszem, ideje átvizsgálni a száját megint, bár szerintem a nagy őrlők még kanyarban sincsenek!

Éjjel negyed 2-ig ment a vigadalom, majd megivott Máté még egy üveg tejet, hancúrozott az ágyban és kb. 20 percen keresztül mondta a magáét teljes hangerővel (nene, mamma, papa). Aztán elcsendesedett, lelassult és kettőnk közé beékelődve elaludt. Sok helyet nem hagyott nekem, így elég nyakatekert éjszakának néztem elébe...